Elterjedés
Észak-Amerikából származó, gyökerező vagy lebegő, évelő hínárnövény. Hazánkban a Duna mentén, és a Duna-Tisza közének csatornáiban gyakori, a Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld vízfolyásaiban szórványosan fordul elő. Kedvelt akváriumi növény. Kétlaki vízinövény, bár Európában mindkét ivar egyedei megtalálhatók, de együtt, egy populációban sosem fordulnak elő, így nálunk is csak a vegetatív szaporodását figyelték meg. Komoly veszélyt jelent természetes vizeinkre, mert az őshonos fajokat néhány év alatt kiszorítja. Jelentős állományai megváltoztatják a víztestek, csatornák lefolyási viszonyait, az üledék felhalmozódását, mely megemelheti a vízszintet, elzáródást és áradást okozhat.
Vonatkozó jogszabályok
• 1143/2014/EU rendelet az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről
Kezelési lehetőségek
Az inváziós vízi növények többségére jellemző, hogy vegetatívan is képesek szaporodni. Rendkívül sikeresen terjednek letört hajtásdarabjaikkal, amelyek a hullámzás és egyéb tényezők révén messzire eljuthatnak. Bebizonyosodott, hogy számos akváriumi dísznövény képes túlélni, alkalmazkodni és elterjedni a hazai természetes vizeinkbe kerülve, ilyen például a cingár átokhínár. Ezek ismeretében a mechanikai beavatkozások nem tekinthetőek hatékony kezelésnek, nagy állományok esetén állományszabályozásra/ visszaszorításra lehet törekedni, a kisebb állományok esetén lehet reális cél az állomány teljes eltávolítása.
1. Mechanikai védekezés
a) kézi eltávolítás (kihúzás, kitépés)
Lehetséges módszer a kézi eltávolítás (szárazruhában vagy búvármerüléssel) kis állományok esetében, valamint abban az esetben, ha védendő értékek közelében szükséges elvégezni a visszaszorítást, azonban ez a módszer rendkívül idő és munkaigényes.
b) gépi eltávolítás (kihúzás, kitépés, levágás-összegyűjtés)
- biomassza eltávolítás:
- lánctalpas kotrógép (átalakított, villás kanállal)
- úszó nád és hínárvágó (vágó-gyűjtő, markoló vagy gyűjtő villa adapterrel)
A gépi eltávolítás során – figyelembe véve a faj terjedési stratégiáit – törekedni kell az elsodródott növényi részek összegyűjtésére (akár merülőköpennyel ellátott gát/ hálós kerítés kihelyezése), kiemelésére. A növényi anyag eltávolítása speciális adapterekkel történhet, annak érdekében, hogy minimális víz és iszap kitermeléssel távolítsák el a növényeket, valamint kerülve a jelentősebb bolygatást.
-mederkotrás (gyökérzónás kotrás)
Gyökérzónás kotrás során 15-20 cm iszapréteget, valamint a víztestben lévő és a partmenti növényzetet lehet eltávolítani, amennyiben a mederben egyöntetűen inváziós fajok dominálnak. Ezt követően a kiszárított növényanyag elszállításáról gondoskodni kell.
2. Kémiai védekezés
A kémiai védekezés a vízi környezet miatt különösen problémás. Magyarországon nincs forgalomban olyan szer, amely vizes élőhelyek környezetében alkalmazható lenne.
3. Biológiai védekezés
Olyan helyeken, ahol a teljes gyomirtás a cél (pl: öntözőcsatornák), sikerrel alkalmazható a triploid (steril) amur (Ctenopharyngodon idella), amely szívesen fogyasztja az átokhínárt. Az amur megeszi a szárdarabokat és a turionokat is, akadályozva ezzel az átokhínár regenerálódását.
Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről
