Elterjedése, behurcolás módjai

A harlekinkatica eredetileg Ázsiából származó faj, őshonos elterjedési területe Dél- Szibériától Dél- Kínáig terjed. Előfordul Mongólia, Oroszország, Japán, Korea, Kína és Tajvan területén. Mára Észak-Amerikában, Mexikóban, Argentínában, Brazíliában, Egyiptomban, Dél- Afrikában és Európában alakultak ki önfenntartó állományai. Észak-Amerikába biológiai növényvédelem céljából 1916-ban telepítették be, majd a kísérleteket az 1970-es, 1980-as években az Egyesült Államokban és Kanadában is folytatták. Ezután már széles körben lehetett kapni a kereskedelemben is, több levéltetű- és levélbolha-faj elleni védekezés céljából. Szabad természetben való megtelepedésére az Egyesült Államokban először 1988-ban figyeltek fel.

A harlekinkatica Európába szintén növényvédelmi céllal került be, az 1960-as évektől több ország is próbálkozott betelepítésével, az 1990-es években már kereskedelmi forgalomban is volt kapható. Kiszabadulására először 1999-ben figyeltek fel Németországban, ettől kezdve indult meg gyors terjeszkedése. Magyarországon elsőként 2008-ban Merkl Ottó figyelte meg (Markó & Pozsgai 2009).

Élőhelye

A harlekinkatica igen tág tűrésű faj, élőhelyek tekintetében sem válogat, azonban elsősorban a lombkoronaszinthez, cserjékhez kötődik, lágy szárú növényeken csak ritkán találkozhatunk vele. Gyakran figyelhetjük meg városi környezetben, parkokban is, sőt az őszi időszakban nagy számban gyülekezhetnek lakóházakban, épületek falán (Tuba & mtsai 2012). 

Életmódja, táplálkozása

A harlekinkatica 5-8 mm nagyságú, félgömb alakú bogár. Megjelenése rendkívül változatos, 15 színváltozat különíthető el, ezek közül eredeti elterjedési területükön a sötét színű változatok a gyakoribbak, míg nálunk ezek jelentősen ritkábbak. Hazánkban az imágók döntő többsége a vörös színű succinea formához tartozik.

Magyarországon kettő- négy, de általánosságban három nemzedéke fejlődik. Az új imágók rendszerint júniusban, júliusban, majd augusztus végén, szeptember elején kelnek ki. Az egyes nemzedékek azonban jelentősen átfedhetnek, illetve a rajzáscsúcsok főként kedvezőtlen körülmények között könnyen elmosódhatnak (Markó & Pozsgai 2009). A nőstények tojásaikat (1000-4000 darabot) több hétre elosztva folyamatosan rakják le, melyekből az imágók rendszerint három hónap alatt fejlődnek ki.

Táplálkozását tekintve a harlekinkatica ragadozó. Elsősorban levéltetvekkel táplálkozik, de sok más rovarfajt is, többek között más katicabogarakat és fajtársait is elfogyasztja. Ha más nem áll rendelkezésére előszeretettel dézsmálja meg a gyümölcsöket, például almát, körtét, emellett tömegesen jelenhet meg a szőlőfürtökben is (Tuba & mtsai 2012).

Hatása az őshonos élővilágra, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai

A legnagyobb veszélyt őshonos katicafajainkra jelenti. Nagyobb testméretével, gyors szaporodásával, valamint táplálkozásával kiszorítja a kisebb méretű hazai fajainkat. Bizonyítottan elfogyasztja például a hétpettyes (Coccinella septempunctata) a kétpettyes (Adalia bipunctata), valamint a tizennégypettyes katicabogarat (Propylea quattuordecimpunctata). Más rovarok kevésbé fogyasztják, mivel testében mérgező anyagokat halmoz fel, emellett jó migrációs képességének köszönhetően nagy távolságokra képes eljutni, így gyorsan terjed.

Komoly károkat képes okozni a mezőgazdaságnak is. Ha nincs elegendő állati eredetű táplálék, előszeretettel fogyaszt bogyós gyümölcsöket, például szőlőt. Gyakran nagy egyedszámban gyűlik össze a fürtökben, az így leszüretelt gyümölcsből készült bor élvezeti értékét jelentősen rontja (keserű ízű alkaloidákat tartalmaz). Jelenléte emberi környezetben is zavaró lehet, elsősorban akkor, mikor a telelni vonuló példányok nagy tömegben gyűlnek össze. Gyakran húzódnak be ilyenkor a lakásokba is, és bár nem veszélyesek az arra érzékenyeknél allergiás reakciót válthatnak ki, harapásával bőrpírt és enyhe duzzanatot okozhat.

Leírása, határozóbélyegei

A harlekinkatica színe és mintázata rendkívül változatos, így felismerése sokszor nem egyszerű, célszerűbb őshonos fajaink felismerésével kezdeni.

1. Őshonos fajainkra a következő határozóbélyegek utalnak:
   
2. Testmérete 5 mm-nél kisebb.
   
3. Szárnyfedőin apró szőrök találhatók.
   
4. Pajzsocskája fekete, mindkét szárnyfedőre kiterjed, valamint mindkét oldalán egy-egy fehér folttal érintkezik, pettyeinek száma hét. (hétpettyes katica)
   
5. Testmérete 7-8 mm, fekete foltjait világosabb gyűrűk határolják. (szemfoltos katica)
   
6. Foltjai krémszínűek vagy fehérek.
   
7. Fekete színű, szárnyfedőin 4-6 piros folt található, melyek közül az elülső kettő nagy és négyzet alakú, a váll tájékán szinte a szárnyfedők széléig ér. (kétpettyes katica sötét színváltozata)
   

Összeállította: Madarász Enikő (FHNPI)

Irodalom

Markó V. & Pozsgai G. (2009): A harlekinkatica (Harmonia axyridis Pallas, 1773) (Coleoptera, Coccinellidae) elterjedése Magyarországon és megjelenése Romániában, Ukrajnában. Növényvédelem 45. évf. 9. sz.

Tuba K., Horváth B. és Lakatos F. (2012): Inváziós rovarok fás növényeken. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron.

http://www.coleoptera.hu/harlekin/sajat/A_harlekinkatica.pdf

https://mttmuzeum.blog.hu/2018/12/10/a_harlekinkatica_tiz_eve

Fotók:

1. Tamás Enikő Anna
2. Rahmé Nikola
3. Grabant Aranka