A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Bugac területegységén belül, az Igazgatóság vagyonkezelésében lévő bócsai erdőterület tisztásain zajlott a tevékenység. A cél a nyílt homoki gyep állapotát és a védett természeti értékek fennmaradását veszélyeztető tényezők megszüntetése, kisebb, izolált, bálványfával borított foltok felszámolása, a továbbterjedés megakadályozása volt.

A beavatkozással megőrizni kívánt legjelentősebb természeti értékek:

• pannon homoki gyepek: kiemelt közösségi jelentőségű élőhely,
• pannon homoki borókás-nyárasok: kiemelt közösségi jelentőségű élőhely,
• tartós szegfű (Dianthus diutinus) - kiemelt közösségi jelentőségű faj, fokozottan védett
• homoki nőszirom (Iris arenaria) - közösségi jelentőségű faj, védett
• gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) - fokozottan védett
• csikófark (Ephedra distachya) - fokozottan védett

A mirigyes bálványfa a tudatos telepítés és spontán terjedés eredményeként a XX. század közepétől az Alföldön már meghonosodottnak tekinthető. Széles körű telepítését elősegítette magról történő könnyű szaporíthatósága és csemetéjének nevelhetősége, erőteljes gyökérsarjképzése és gyors növekedése. A gyökereken kialakuló járulékos rügyek sűrű sarjtelep kialakítását és gyors vegetatív szaporodást tesznek lehetővé. A bálványfa által okozott természetvédelmi problémák a faj hatékony terjedőképességével magyarázhatóak, amelyet elősegít jó szárazságtűrő képessége, erős kompetitív-, valamint számos növényfajjal szemben megnyilvánuló allelopátiás hatása is. A bálványfa természetvédelmi szempontból az egyik legveszélyesebb özönfajunk, visszaszorítása a Bócsa-Bugaci területegység természetes vegetációja fenntartása szempontjából az egyik legnagyobb kihívást jelentő feladat.

Terjedésére jellemző, hogy az ideiglenesen megváltozott élőhelyeken pl. tűz vagy vadak általi intenzív taposása nyomán nyíltabbá vált élőhelyeken jelenik meg a környező erdőállományokban lévő propagulum forrásból. Az ellene való védekezést rendkívüli sarjadó képessége nagyon megnehezíti. Jelenlegi ismereteink szerint hatékony vegyszermentes módszer nincs a faj visszaszorítására.

A vegyszeres irtás a fásszárú inváziós fajok elleni védekezés protokolljának megfelelően (törzsinjektálás; kéregsebzés, kenés; pontpermetezés) történt glifozát tartalmú növényvédőszerrel, mintegy 10 ha nagyságú területrészen, legalább 15 foltban. Tekintve, hogy a kezelés célzottan, az egyedek fúrásával vagy kenésével történt, így a beavatkozásnak minimális volt az ökológiai kockázata.

A védekezés sikeres volt; az idei évben, nemrégiben elvégzett ellenőrzés során megállapítottuk, hogy a bálványfa-állomány 90-95%-a elpusztult, viszont hátradőlni nem lehet, néhány évig szükséges az utókezelés, tekintve, hogy a kezelt állomány 5-10%-ban újra kihajtott, illetve az új egyedek (magoncok) megjelenése valószínűsíthető egészen addig, amíg a közeli erdőkben maghozó faegyedek lesznek.