Az inváziós fajok közül a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) a gyepekben és őshonos cserjékben lassan, de folyamatosan terjeszkedik. Idősebb egyedei körül jelentős számú sarjhajtás is megjelenik, így fokozatosan sűrű, homogén állományai jönnek létre. Ezek alatt a sűrű ágszerkezet, illetve lombozat miatt a gyepszint nagyon fényszegény, így jellemzően csaknem nudum talajfelszín alakul ki.

A faj mechanikusan nagyon nehezen kezelhető, legeltetéssel csak a legfiatalabb, még el nem fásodó sarjak, illetve magoncok szoríthatók vissza. Megfelelő mélységben végzett szárzúzással, illetve talajmarással a tőelválasztást követő jelentős sarjadás korlátozható, illetve késleltethető. A faj a gyökérnyak sérülését rosszul tolerálja, így megfelelően laza talajszerkezet esetén szerencsés esetben a szárzúzás is alkalmas lehet az egyedek irtására. Ez utóbbi nélkül a tőelválasztást követően az érintett egyedek gyorsan nagy, akár több száz négyzetméteres, sűrű sarj eredetű állományokat hoznak létre, melyek irtása sokszor nehezebb feladat, mint az idős egyedeké.

A faj kémiai úton történő kezelése is nehézkes, a legtöbb gyomirtószert jól tolerálja, törzsinjektálással, illetve permetezéssel gyakorlatilag kezelhetetlen. A kezelt területen a faj többféle állománya is előfordul, az idős egyedektől a nagy kiterjedésű sarj eredetű, sűrű állományokig. Kezelése elsődlegesen vegyszeres úton, tuskókenéssel (vágáslapkenéssel), illetve hajtáskenéssel történik. A kezelés célja a faj teljes projektterületről történő végleges kiirtása. Mivel a kapcsolódó területeken a keskenylevelű ezüstfa jelentős állományai már nem fordulnak elő – illetve irtásuk folyamatosan történik – a kezelést követően a faj ismételt megjelenésének és terjeszkedésének kockázata alacsony. A kezelt területeket a beavatkozással párhuzamosan végzett cserjeirtással érintett helyszínekkel együtt legeltetéssel (kecske, juh) tervezzük fenntartani, szükség szerint a megjelenő magoncok, illetve sarjak szálankénti növényvédőszeres utókezelése mellett.