A biológiai inváziók sebessége, elsősorban a növekvő globális kereskedelem és utazás miatt jelentősen felgyorsult az utóbbi évtizedekben. A vízi inváziós fajok terjedése folyamatos veszélyt jelent Európában, főként a belvízi közlekedési hálózatok kiterjedése, nemzetközi kereskedelem és vízi létesítmények elterjedése miatt. Az Európát és Oroszországot átszelő csatornarendszerek kiépítésével a 18. és a 20. század között három, nagy, vízi utakhoz kapcsolódó inváziós folyosó is létre jött.

Az emberi közvetítés általi terjedés kiemelten jellemző a vízi infrastruktúrák, vízzel összefüggő gazdasági tevékenységek esetében. A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) elterjedése a Fekete-tengerből a Balti-tengerbe szemléletes példa erre, amit a mai Fehéroroszország területén található Oginskij-csatorna kiépítése segített elő, innen a ballasztvízzel és hajótestekhez tapadva az észak-amerikai Nagy-tavakba is eljutott a faj. A vándorkagyló és rokonfaja a Dreissena bugensis jelentős veszélyt jelentenek az édesvízi ökoszisztémákra és az épített infrastruktúrára Kanadában is. Becslések szerint a kagylók megtelepedésének, megelőzésének, monitoringjának és ellenőrzésének, valamint kezelésének költségei Kanadába való behurcolásuk óta körülbelül 7 milliárd USD-ra tehető (1 milliárd USA-dollár [USD] = 340 milliárd magyar forint [HUF]). Megtalálhatóak Quebecben, Ontarióban és Manitobában, más tartományokban pedig aktív védekezésre van szükség megtelepedésük ellen. Az inváziós kagylók gyorsan és tömegesen jelennek meg a vízelvezető- és szivattyúrendszerekben, ezáltal hatalmas problémákat és károkat okoznak a víztisztítók és erőművek üzemeltetői számára. A megelőző intézkedések, mint a monitoring és a vízi járművek ellenőrzése, az inváziós kagylók megfékezéséhez és kezeléséhez szükséges források töredékébe kerül. Ha már megtelepedtek, eltávolításukhoz sokkal nagyobb pénz- és energiabefektetés szükséges.

Másik fontos terjedési útvonal a szándékos betelepítés és az akvakultúrából történő kiszökés/szabadon engedés (pl. osztriga, rák és halfajok). Az amerikai jelzőrákot (Pacifastacus leniusculus), élelmiszertermelés céljából hozták be Európába, az 1960-as évektől kezdődően megközelítőleg 20 európai országba került betelepítésre. Európába elsősorban a rákpestis által elpusztított rák állományok pótlására telepítették be gazdasági céllal, ugyanis a jelzőrák a betegségre immunis, annak tünetmentes hordozója. A faj kiemelt veszélyt jelent a magyarországi tízlábú rák állományokra, megfertőzve a hazai rákokat, megüresedő helyüket azonnal betölti.

Egy 2021-ben megjelent összesítés szerint a vízi inváziós fajok globális költségei 345 milliárd USD-t tettek ki, a kibővített InvaCost adatbázis (http://invacost.fr) 5682 adata alapján. Az inváziós fajok kártétele és kezelése a vízhez kötődő - „semi-aquatic” - ilyen például a hazánkban szintén problémát okozó nutria (Myocastor coypus) fajok esetében 185 milliárd USD, a vízi fajok esetében pedig 149 milliárd USD volt. A fennmaradó 11 milliárd pedig a különböző egyéb költségeket tartalmazta. A költségek pusztán 1%-a (3,6 milliárd USD) kapcsolódott tengeri fajokhoz. A költségek egyenetlenül oszlottak meg a különböző rendszertani csoportok között, a legtöbb (62%, 214 milliárd USD) a gerinctelenekhez, 28% (97 milliárd USD) a gerincesekhez állatokhoz és 6% (20 milliárd USD) a növényekhez köthető. Az összes többi taxonómiai csoporthoz tartozó költség együttesen a teljes költség 4%-át (14 milliárd USD) tette ki.

A legmagasabb dokumentált költséget felemésztő 10 vízi inváziós faj (4 gerinctelen, 3 gerinces állat- és 3 növényfaj) a teljes összeg 88%-át tette ki. Az Aedes nemzetségbe tartozó szúnyogfajhoz kapcsolódott ennek 50%-a (153 milliárd USD). Ezeket követte a Magyarországon őshonos és védett (természetvédelmi értéke 10 000 Ft) selymes durbincs (Gymnocephalus cernua) halfaj 53 milliárd USD-al, a már említett vándorkagyló és a Dreissena bugensis (50 milliárd USD), a nutria (19 milliárd USD) és a Magyarországon is invázióval fenyegető tóalma (Ludwigia spp.) fajok (8 milliárd USD).

Az inváziós fajok európai összköltsége 1960 és 2020 között 140,2 milliárd USD-t (116,61 milliárd EUR), mely forintban 44 billió (milliószor millió, azaz ezermilliárd), tett ki, amelynek többsége, 60%-a károkkal kapcsolatos és több ágazatot is érint. A felmerülő költségek földrajzilag nagy változatosságot mutattak, de a nagy nyugat- és közép-európai országokban, így az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Franciaországban és Németországban voltak a legjelentősebbek. Az „inváziós költségek” mutatói voltak pl. az emberi népesség nagysága, a területi kiterjedés, a GDP és a turizmus, a kezelési költségeket pedig a betelepített fajok számából, a kutatásra fordított erőforrásokból és a kereskedelmi mutatókból tudták becsülni, előrejelezni. Az inváziós fajokkal kapcsolatos költségek exponenciálisan növekedtek, 2013-ban 23,58 milliárd USD-t (19,64 milliárd EUR), 2020-ra pedig 139,56 milliárd USD (116,24 milliárd EUR) értékű veszteségeket jósoltak. Fontos, hogy bár ezek a költségek jelentősek lehetnek, számos földrajzi és rendszertani skálán továbbra is hiányosak az ismereteink, ami azt jelzi, hogy ezeket a költségeket jelenleg is súlyosan alulbecsülik.

A felmerülő hatások és azokhoz kapcsolódó költségek lehetnek közvetlenek és közvetettek. Az inváziós fajok közvetlen gazdasági hatásai közé tartoznak a kezelési költségek (mechanikai, kémiai és biológiai), a kutatási és megfigyelési (monitoring) programok, a terméshozamok csökkenése, a munkahelyek megszűnése (pl. USA-ban az erdészeti termelés csökkenése esetén), az infrastruktúra károsodása, valamint a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásuk.

Az inváziós fajok közvetett gazdasági hatásait sokkal nehezebb számszerűsíteni. Ilyen például az ökoszisztéma-szolgáltatások károsodása (pl. az árvizek, az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképesség csökkenése), a biológiai sokféleség csökkenése, az erőforrás-termelés csökkenése, a turizmusra és a szabadidős tevékenységekre gyakorolt hatások, valamint az ingatlanok értékének csökkenése (pl. a vándorkagyló élettevékenysége következtében elöntött ingatlanok, eltömített csőrendszerek).

Az inváziós fajok által felemésztett költségek sokkal alacsonyabbak, ha a megelőzésre és a korai észlelésre irányuló erőfeszítésekre fordítanak forrásokat. Ha egy inváziós faj egyszer már elterjedt és meghonosodott, a kezelés exponenciálisan drágább és kevésbé hatékony.

 A korlátozott gyérítésre fordítható erőforrások miatt, kifejezetten szükséges különbséget tenni az inváziós fajok veszélyességét illetően, ezért olyan értékelési módszerekre van szükség, amelyekkel az inváziós fajok hatásait még térhódításuk előtt, vagy az invázió korai szakaszában előre lehet jelezni. Így lehetővé válik az inváziós fajok által okozott környezeti és gazdasági károk megelőzése, vagy mérséklése. A Generic Impact Scoring System (GISS) lehetővé teszi a hatások számszerűsítését és a fajok rangsorolását a megjelent tudományos publikációk adatai alapján. A rendszer széles körben alkalmazható, eddig gerinces, szárazföldi ízeltlábú, valamint vízi makrogerinctelen fajokon próbálták ki. A GISS lehetővé teszi a döntéshozók és a többi érintett fél számára, hogy a szakpolitikai kérdések – pl. kereskedelemből eredő kockázat – mérlegelése során a fajok hatásaira vonatkozó, már megjelent tudományos igényességű ismeretanyagra támaszkodhassanak.

Az inváziós fajok terjedésének megakadályozása, e fajok kezelése csak határokon átnyúló összefogással valósítható meg. Indokolt lenne, hogy a védekezés kérdésköre EU közösségi és világszinten is áttekintésre kerüljön, hiszen a vízi inváziós fajok elleni védekezés is jelenleg több szakterület határmezsgyéjén fekszik, ezáltal a gazdasági szereplők és egyéb érdekeltek köre is nagyon széles.

A biológiai invázió megelőzése, valamint az idegenhonos inváziós fajok elleni védekezés az egész világon, így Európában és hazánkban is kiemelt fontosságú természetmegőrzési, gazdálkodási feladat.

Felhasznált irodalom

BLACKBURN, Tim M.; BELLARD, Céline; RICCIARDI, Anthony. Alien versus native species as drivers of recent extinctions. Frontiers in Ecology and the Environment, 2019, 17.4: 203-207.

CUTHBERT, Ross N., et al. Global economic costs of aquatic invasive alien species. Science of the total environment, 2021, 775: 145238.

DIAGNE, C., et al. InvaCost, a public database of the economic costs of biological invasions worldwide. Scientific data, 2020, 7.1: 277.

FANTLE-LEPCZYK, Jean E., et al. Economic costs of biological invasions in the United States. Science of the Total Environment, 2022, 806: 151318.

GALLARDO, Belinda, et al. Global ecological impacts of invasive species in aquatic ecosystems. Global change biology, 2016, 22.1: 151-163.HAUBROCK, Phillip J., et al. Economic costs of invasive alien species across Europe. NeoBiota, 2021, 67: 153-190.

LEROY, Boris, et al. Analysing economic costs of invasive alien species with the invacost R package. Methods in Ecology and Evolution, 2022, 13.9: 1930-1937.

LOVELL, Sabrina J.; STONE, Susan F.; FERNANDEZ, Linda. The economic impacts of aquatic invasive species: a review of the literature. Agricultural and resource economics review, 2006, 35.1: 195-208.

MOODLEY, Desika, et al. Surprisingly high economic costs of biological invasions in protected areas. Biological Invasions, 2022, 24.7: 1995-2016.areas." Biological Invasions 24.7 (2022): 1995-2016.

ORESKA, Matthew PJ; ALDRIDGE, David C. Estimating the financial costs of freshwater invasive species in Great Britain: a standardized approach to invasive species costing. Biological Invasions, 2011, 13: 305-319.

SOUSA, Ronaldo, et al. Invasive bivalves in fresh waters: impacts from individuals to ecosystems and possible control strategies. Hydrobiologia, 2014, 735: 233-251.

YOKOMIZO, Hiroyuki, et al. Managing the impact of invasive species: the value of knowing the density–impact curve. Ecological Applications, 2009, 19.2: 376-386.