A „Hévízi-tó átfogó tóvédelmi programjának megvalósítása” című KEHOP projekt keretein belül a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagjai 2019 óta rendszeresen végeznek búvármerülést és halászati tevékenységet a Hévízi-tóban, valamint a Hévízi-csatornában természetvédelmi célú beavatkozások megalapozása, valamint az őshonos élőlényeket veszélyeztető idegenhonos, inváziós fajok terjedésének megállítása érdekében. Ennek során került elő az eddig nem azonosított, új halfaj a tóból 2022. február 22-én.

A közel 60 cm testhosszúságú, a trópusi akváriumokból ismert „algaevő harcsára” emlékeztető hal egy, az agyag partfalba vájt üreg előtt lebegett. A hal a búvárok közeledtére sem hagyta ott az üreget, így lehetőséget adott fotók készítésére. Az újabb merülések során bebizonyosodott, hogy a korábban látott hal fészket őrzött, mivel több száz ivadékot is megfigyeltek a természetvédelmi őr kollégák. A fotók elemzése során az újonnan előkerült fajt párducmintás vértesharcsaként (Pterygoplichthys disjunctivus) azonosították, amelynek bizonyíthatóan szaporodó állománya van jelen a tóban. Bár a megtalált hal az emberre nézve ártalmatlan, sőt meglepően „barátságos”, azonban a tóban élő hazai fajokra nem várt hatást jelenthet.

A 2022-ben és 2023-ban végzett merülések alkalmával a párducmintás vértesharcsa további 3 üregét fedezték fel a tóban, több kifejlett egyedét (megközelítőleg 20-30 példányt) és szinte minden korosztályát azonosították. A merülések során korábban 3, majd további 15 nagyobb példányt sikerült eltávolítani (és átadni a Debreceni Egyetem Metagenomikai Intézetének munkatársai részére, kutatási céllal), de a pontos állománynagyságot csak sejteni lehet. Emellett az eltelt években a kollégák számos idegenhonos halfaj jelenlétét, jelentős állományát is dokumentálták a Hévízi-tóban és a Hévízi-csatornában (naphal (Lepomis gibbosus), jukatáni fogasponty „Blackmolly” változata (Poecilia sphenops), a szivárvány sügér (Herotilapia multispinosa), citromsügér (Amphilophus citrinellum), ötfoltos tarkasügér (Hemichromis elongatus), tűzfejű tarkasügér (Paraneetroplus synspilus), jaguársügér (Parachromis managuensis), bíborsügér (Hemichromis bimaculatus) és további hibridek, valamint az amúrgéb (Percottus glenii).

Az új jövevény jelenléte számos kérdést vet/vetett fel: Vajon milyen hatással van/lesz a tó ökológiai rendszerére? Okozhat-e változást és ha igen milyen jellegűt? Van-e bármiféle tapasztalat a betelepítését/behurcolását követő folyamatokról?

A szakirodalmat tekintve a párducmintás vértesharcsa (Pterygoplichthys disjunctivus) Brazíliában és Bolíviában őshonos, a Rio Madeira medencéjében és mellékfolyóiban. Nem túl magas a hőmérsékleti igénye, 22°C feletti vízben már jól érzi magát. Bár élőhelyén viszonylag lágy a víz, jól alkalmazkodik a közép-kemény vízhez is. Az egyik legnagyobb méretűre megnövő faj a tepsifejűharcsa-félék családján belül, kifejlett egyedei elérhetik akár a 60-70 cm-es testhosszúságot is. (A Hévízi-tóban látott egyedek közül több is meghaladta az 50 cm-es testhosszt.) Fiatal korban a tapadószájuk segítségével még sok algát, moszatot fogyasztanak, idősebb korukban már növényekkel és elpusztult állatokkal is táplálkoznak. Szaporodásuk során akár méteres járatokat is vájnak a folyók partjába (ezt a Hévízi-tóban is tapasztaltuk). A nőstények a járatokba helyezik az ikráikat, amiket a hímek gondosan őriznek.

A világ számos pontjára betelepítették: USA/Florida, India, Indonézia, Japán, Szingapúr, Tajvan, Fülöp-szigetek, kivadult állományai élnek Bangladesben, Hondurasban, Törökországban, Malajziában, Mexikóban és Puerto Ricoban is, ahol aztán inváziós fajként viselkedik. Több helyen megfigyelték, hogy megváltoztatják a víztestekben a táplálékviszonyokat az őshonos fajok kárára, vagyis táplálékkonkurenciát jelenthetnek.

A bíbor sügér 2012-es megjelenése már aggályokat vetett fel a helyi halfaunára, azóta az előforduló inváziós fajok száma csak növekedett, veszélyeztetve a csak a Hévízi-tóban honos, az itteni körülményekhez adaptálódott törpenövésű pontyot (Cyprinus carpio). Kevés információnk van a tóban működő kapcsolatrendszerről, de az inváziós fajok elszaporodása, látva a Hévízi-csatorna példáját (ahol szinte már csak idegenhonos fajok vannak jelen), negatív hatással lehet a természetes vizeinkre (Kis-Balaton, Balaton), ezért együttműködés kezdődött a Debreceni Egyetem Metagenomikai Intézete, a Hévízi Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság között, melynek célja olyan alapkutatások elvégzése, amelyek megalapozhatják a természetvédelmi kezeléseket, a különleges adottságokkal és élővilággal rendelkező termálvizes biotóp védelmét, valamint az inváziós fajok Balaton és vízgyűjtőjére jelentő kockázatának kiküszöbölését, mérséklését célozva.

Mindezek mellett a lakosság tájékoztatása is szükséges, hiszen ezek a Hévízi‐tóban és kifolyójában megjelenő halfajok gyakran megunt akváriumi példányokként kerültek be illegális betelepítés révén. Feltehetőleg nem ártó szándékkal, de tiltott módon, meggondolatlanul és felelőtlenül, ezek az akváriumi kedvencek nem valók a természetbe, mivel nem tudhatjuk a kihelyezésük következményeit.

Képek: Sinka Gábor

Búvármunkák: Sinka Gábor és Búzás Előd