Hazánkba vélhetően spontán úton kerülhetett be a nyugati irányú terjeszkedésének köszönhetően, első példányát 1961-ben lőtték. Stabil populációi Kelet-Magyarországon élnek, ebből az irányból terjeszkedik Nyugat-Magyarország felé. Élőhelye hazánkban a lombos erdők, sűrű növényzetű vizes élőhelyek, folyó menti erdők, nádasok. A táplálkozása miatt jelent nagyobb veszélyt az őshonos élővilágra, főként a kétéltűekre és vízimadarakra káros a jelenléte (ebihalakat és földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja). A veszettséget és egyéb betegségeket is terjeszt, így humán-egészségügyi hatásai is vannak.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területéről 1970-ben volt az első publikált megfigyelési adata Sterbetz István cikkében, mely szerint Székkutas határában, a Kakasszéki szikes tó partján látott egy példányt. A következő ismert adata 2008-ból származik, a dévaványai Túzoktelep környékén volt egy elütött példány (Szél Antal István adata). 2010-ben Makó-Rákos környékén került elő egy példány, 2021-ben Dévaványa környékén három példány, a Dosztályi-erdőben és a Sártó nevű határrész környékén, és Mezőhegyesen a Ménesbirtok öntözőcsatornája mellett voltak megfigyelési adatai. Valószínűleg az utóbbi években a növekvő számú megfigyelési vagy vadászati lövési adatok miatt állománya fokozatosan növekszik a térségben. A legutóbbi megfigyelés idén Szarvason volt. Felkutatása nehézkes, mivel éjszakai életmódot folytat, ezért vadkamerákkal lehet kimutatni jelenlétét, valamint vadászati módszerekkel lehet csökkenteni állományait.

Szerepel az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok listáján, így minden uniós tagországban tilos a tartása, a tenyésztése és a természetbe történő kibocsátása.