Elterjedés
Eredeti hazája Észak-Amerika. Tetszetős megjelenése miatt akváriumi díszhalként került Európába már az 1800-as évek végén. Itthon korábban kedvelt hidegvízi akváriumi hal volt, tógazdaságokba is rendszeresen telepítették. Az 1900-as évek legelején (1905-1910 között) Németországból került Magyarországra, az iharosi tógazdaságba. Az innen származó egyedek és utódaik a Drávába és a Balatonba is eljutottak. Ezt követően nagyon gyorsan elterjedt a Duna egész vízrendszerében. Napjainkban országszerte találkozhatunk állományaival. Halszállítmányok közé keveredve, illetve csalihalként szállítva manapság is megtelepedhet újabb élőhelyeken. A naphal is a szapora fajok közé tartozik. Egy évben két alkalommal is ívik; májusban és augusztusban. Az ikrát, illetve a kikelt ivadékot a hím őrzi, így a megmaradási százalék magas. A naphal káros hatásai között elsőként szokott felmerülni az ikrafogyasztása, azonban ezt a vonatkozó vizsgálatok nem minden esetben erősítették meg. A hazai halakra elsősorban a táplálékkonkurencia révén fejtenek ki negatív hatást. 2008-ban összehasonlították különböző holland tavak makrogerinctelen faunáját aszerint, hogy a tavakban élnek-e naphalak vagy sem. Eredményeik szerint lényegesen kisebb volt a makrogerinctelen szervezetek diverzitása azoknak a tavaknak, melyekben megtalálható a naphal. Emellett 8 taxon (Tricladida, Hirudinea, Oligochaeta, Odonata, Heteroptera, Chironomidae, Ceratopogonidae és Trichoptera) egyedsűrűsége drasztikusan kisebb volt ezekben a tavakban. Olyan gerinctelen fajjal nem találkoztak, mely gyakorisága nőtt volna a naphal előfordulása függvényében. Számos veszélyeztetett kétéltű faj, mint például a zöld levelibéka (Hyla arborea), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) és a közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus) populációi lokálisan csökkentek a naphal stabil populációjának közelében. A naphal a pontyfélék családjába tartozó halfajok populációit is képes elég erősen limitálni. A tömzsi hólyagcsiga (Physa acuta) esetében a naphal jelenléte képes befolyásolni e csigafaj táplálkozási sikerességét, azzal, hogy az egyedek inkább menedékükben maradnak, és a kevés táplálék miatt növekedésük elhanyagolható lesz. Más esetben drasztikus csökkenést tapasztaltak különböző csiga populációkban a naphal direkt predációja következtében.
Vonatkozó jogszabályok
• 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről
• 3/2001. (II. 23.) KöM–FVM–NKÖM–BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól
• 2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről
• 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról
Kezelési intézkedések
Az alábbiakban összefoglalt információk nagyrészt a Kézikönyv az uniós jegyzéken szereplő gerinces idegenhonos inváziós fajok humánus kezelése című kiadványból származnak, melyből további, még részletesebb információk nyerhetők a konkrét kezelési intézkedésekről, eddigi tapasztalatokról. A kézikönyvben leírt kezelési intézkedések végrehajtása előtt ajánlott azok alkalmazásának teljes körű áttekintése, beleértve a hatékonyságot, az állatok jólétére gyakorolt lehetséges hatásokat és mellékhatásokat, valamint a helyi körülmények, a rendelkezésre álló erőforrások és kapacitások figyelembevételét.
A kézikönyv használóit arra kérjük, hogy azokat a kezeléseket alkalmazzák, melyek állatjóléti szempontból a legkedvezőbbek, értelemszerűen Magyarország saját jogszabályi körülményeit figyelembe véve, anélkül, hogy veszélyeztetnék az intézkedések hatékonyságát. Fontos, hogy az intézkedések a lehető legkisebb mértékű szenvedést okozzák az állatoknak, de figyelembe kell venni egyéb szempontokat is, mint például a költségek, igények, hasznok, a megvalósíthatóság és a közvélemény esetleges vélekedése.
1. Őshonos ragadozók: Ragadozó fajok telepítésével a predációs nyomás biztosítható. Egy külföldi tanulmány kimutatta, hogy a csuka (Esox lucius) betelepítése nem gátolta hatékonyan a naphal kolonizációját. Ezzel szemben egy másik vizsgálat azt állapította meg, hogy a naphal lényegesen nagyobb számban és sűrűségben fordult elő azokban a tavakban, ahol nem éltek, mint azokban, ahol éltek csukák.
2. Vízi akadályok - fizikai és nem fizikai: A vizes élőhelyeknél lévő kifolyók esetében átjárható gátak alkalmazhatóak a terjedés megakadályozására, ezáltal is elősegítve a gyors kiirtást. Természetesen ennél a módszernél folyamatos karbantartási költségek merülnek fel. A nem fizikai, befolyókba telepített akadályok potenciálisan alkalmazhatók a terjedés megakadályozására ugyan, ezek azonban még korántsem 100%-ban hatékonyak, elsősorban a vízerőművekbe való bejutás megakadályozására alkalmasak. Ráadásul folyamatos üzemeltetési és karbantartási költségeket igényelnek, valamint rendkívül érzékenyek az áramkimaradásokra. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezzel a módszerrel a terjedése korlátozható, de az ilyen akadályok más (őshonos) fajok terjedését, visszatelepülését is negatívan befolyásolják.
3. Vízi élőhelyek kezelése – Tavak kiszárítása/lecsapolása: A tavak kiszárítása/lecsapolása, kombinálva a kerítőhálós halászattal már eredményesnek bizonyult a naphal állományainak felszámolásában. Valószínűleg csak kisméretű és elszigetelt víztestekben valósítható meg eredményesen és költséghatékonyan. Elvileg működőképes módszer, de a tapasztalatok szerint a téli időszakra leeresztett halastavak kisebb pocsolyáiban is áttelel néhány példány, ami szaporasága miatt elegendő a tó nyárra történő benépesítéséhez..
4. Halászati módszerek – beleértve a halászhálókat: Egy spanyolországi tavon elektromos halászgéppel végzett halászat, kombinálva a kopoltyúhálós halászattal igen hatékonynak bizonyult a naphal állományainak csökkentésében. Mivel az ilyen típusú intézkedéseket folyamatosan végezni/ismételni kell, ezért folyamatos költségekkel kell számolni. A módszer valószínűleg csak kisméretű és elszigetelt víztestekben valósítható meg eredményesen és költséghatékonyan. A szabadidős horgászat kulcsszerepet játszhat a naphal megtelepedésének korai észlelésében. Megvalósítható módszer, azonban rendkívül költségigényes és – mivel a teljes kipusztítás gyakorlatilag lehetetlen – valószínűleg állandóan ismétlődő fenntartási munkálatokat jelent.
5. Halászat elektromos halászgéppel: Hatékony mintavételi eszköz, különösen nagyobb méretű egyedeknél hatékony. Jól kombinálható egyéb halászati módszerekkel (pl. varsák). Magyarországon az elektromos halászgéppel végzett tevékenység szigorú szabályok közé van szorítva, melyről alábbi honlapon lehet tájékozódni: halaszat.kormany.hu/halfogasi-engedelyek. Minél nagyobb egy vízfelület, annál kevésbé hatékony a módszer (nem beszélve a költség-hatékonyságról).Megvalósítható módszer, azonban rendkívül költségigényes és – mivel a teljes kipusztítás gyakorlatilag lehetetlen – valószínűleg állandóan ismétlődő fenntartási munkálatokat jelent.
Fentiek alapján összességében azt lehet elmondani, hogy a bemutatott kezelési módszerek inkább csak mesterségesen kezelt rendszerekben, halastavakban működhetnek, természetes vizekben nem ismerünk hatékony ritkítási módszert.
Módszerek az elpusztításra/eltávolításra a megfogást követően: eutanázia injekcióval, fogságban tartás.
Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről:
Naphal (Lepomis gibbosus) kezelési intézkedések adatlap
Kezelési kézikönyv melléklete a kezelési intézkedésekről