Elterjedés

Hazánkban gyakorlatilag az egész ország területén előfordul, jellemzően emberi településeken, illetve azok közvetlen közelében, kisebb-nagyobb tavakban kerül elő, de olykor településektől távol is találkozhatunk példányaival. Hosszú életű faj lévén ezek zömmel kisállattartók által megunt példányok, melyeknek azonban vannak szabadban kelt utódaik is.

Vonatkozó jogszabályok

• 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről

• 3/2001. (II. 23.) KöM–FVM–NKÖM–BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól

• 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról

Kezelési intézkedések

Az alábbiakban összefoglalt információk a Kézikönyv az uniós jegyzéken szereplő gerinces idegenhonos inváziós fajok humánus kezelése című kiadványból származnak, melyből további, még részletesebb információk nyerhetők a konkrét kezelési intézkedésekről, eddigi tapasztalatokról. A kézikönyvben leírt kezelési intézkedések végrehajtása előtt ajánlott azok alkalmazásának teljes körű áttekintése, beleértve a hatékonyságot, az állatok jólétére gyakorolt lehetséges hatásokat és mellékhatásokat, valamint a helyi körülmények, a rendelkezésre álló erőforrások és kapacitások figyelembevételét.

A kézikönyv használóit arra kérjük, hogy azokat a kezeléseket alkalmazzák, melyek állatjóléti szempontból a legkedvezőbbek, értelemszerűen Magyarország saját jogszabályi körülményeit figyelembe véve, anélkül, hogy veszélyeztetnék az intézkedések hatékonyságát. Fontos, hogy az intézkedések a lehető legkisebb mértékű szenvedést okozzák az állatoknak, de figyelembe kell venni egyéb szempontokat is, mint például a költségek, igények, hasznok, a megvalósíthatóság és a közvélemény esetleges vélekedése.

1. Kémiai sterilizálás csaliban és injekcióval: Magában foglalhatja adott területre való őshonos ragadozók betelepítését, vagy valamilyen úton-módon a már ott élő őshonos ragadozó-fajok aktivitásának elősegítését. Bár a módszer (potenciálisan) alkalmazható a fajra, további részletekre van szükség az intézkedés tényleges hatékonyságával és költségeivel kapcsolatban.

2. Vízi élőhelyek kezelése - Tavak kiszárítása/lecsapolása: Elsősorban a kisméretű állóvizekben élő lokális állományok felszámolására alkalmazható. Ausztráliában már sikeresen végeztek ilyen jellegű beavatkozásokat, ahol az érintett víztesteket lecsapolták, kotrógéppel kikotorták, tömörítették és feltöltötték; az iszapot szétterítették, megforgatták és elgereblyézték, az életben maradt állatokat pedig kézzel eltávolították. A víz leengedése közben (még ha az a lehető leggyorsabban történik is) az ékszerteknősök akár 75%-a is elmenekülhet, éppen ezért a csapdák kihelyezése mellett a területet kerítéssel szükséges körbevenni.

3. Fizikai szárazföldi akadályok: Franciaországban, egy négyéves projekt keretén belül rendkívül hatékonyan tartották bent az állatok egy kerítéssel körbevett állóvíznél. Mivel a kerítések csak ideiglenesen voltak felállítva, ezért a hosszú távú hatékonyságukra vonatkozóan nincsenek tapasztalatok, de feltehetőleg ez elsősorban a rendszeres karbantartástól függ. A kerítés viszonylagos magas költsége (mind a megépítés, mind a fenntartás) miatt elsősorban a kisméretű vagy valamilyen szempontból rendkívül specifikus területek (állóvizek) esetében alkalmazhatóak költséghatékonyan.

4. Kézi eltávolítás: A kézi eltávolítás csak akkor tekinthető hatékonynak, ha más módszerekkel kombinálják azokat. A módszer magában foglalja egyaránt a fészkek tönkretételét és a tojások vagy a fiatal állatok elpusztítását. Az egyedek kifogása történhet egyszerűen kézzel vagy különböző csapdákkal.

5. Halászati módszerek - beleértve a halászhálókat: Számos halászati módszer ismert az ékszerteknősök befogására: kerítőháló, horogsoros horgászat, különféle csapdák, horog és horgászzsineg. A horoggal és a horgászzsineggel való horgászat már tesztelésre került. Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában és Olaszországban különféle csapdákat alkalmaztak sikerrel; a varsák különösen a csatornákban és az árkokban bizonyultak hatékonynak. A csapdák egy speciális, igen hatékony típusa egy olyan élvefogó csapda, melyet már itthon is sikerrel alkalmaztak. Működési elve a következő: a teknősöknek kiváló napozó helyet nyújt a csapdán keresztben elhelyezett rámpa; innen esnek az állatok a csapda hálóval bélelt belső részébe (kosárba), ahonnan már nem tudnak kimászni. Ahogy Korzika szigetén, úgy az itthoni tapasztalatok is azt mutatják, hogy a módszer elsősorban egy jól körülhatárolt és elszigetelt élőhely esetében bizonyult hatékonynak (pl. Naplás-tó), de nem várható tőle az, hogy 100%-os mértékben kifogjon minden egyedet.

6. Vadászkutyák (nyomkövetés/ugatás): Többek között Spanyolországban egy LIFE projekt keretében sikerrel alkalmaztak vadászkutyákat a fészkelőhelyek felderítésére. A tapasztalatok szerint a kutyák nagy hatékonysággal találták meg a friss fészekaljakat vagy az éppen kikelt állatokat, ugyanakkor a régebbi fészkek felderítésére már nem voltak alkalmasak. A módszer különösen alkalmas lehet a korai észlelés/gyors kiirtás során. Az egyetlen problémát talán az okozza, hogy ahol őshonos teknősfajok is élnek (nálunk csak a mocsári teknős Emys orbicularis), ott nagy körültekintéssel kell eljárni.

7. Júdás állatok: A módszer azon az elven alapul, hogy a jeladóval ellátott júdás állatok beépülnek a fajtársak megmaradt csoportjaiba. Legköltséghatékonyabb a nagyon alacsony egyedsűrűségű állományokban. Ebben az esetben – különösen ha csupán néhány egyed maradt meg – szinte az egyetlen megoldás a maradék egyedek megtalálására a júdás állatok alkalmazása. Bár a módszer alkalmazható a fajra, további részletekre van szükség az intézkedés tényleges hatékonyságával és költségeivel kapcsolatban.

8. Lelövés: A fegyverrel való vadászat széles körben használt eszköz. Szelektív, nagy távolságból ejthetőek el az állatok, a fegyvereknek pedig széles választéka áll rendelkezésre. Bár a módszer alkalmazható a fajra, további részletekre van szükség az intézkedés tényleges hatékonyságával és költségeivel kapcsolatban.

9. Ketreccsapdák: A ketreccsapdák széles körben használt, rugalmas és hatékony módszer a legkülönbözőbb fajok befogására és visszatartására. Gyakran alkalmazott és sikeres módszer az idegenhonos inváziós fajok kezelésében. A rendszeres ellenőrzés jelentős költségvonzattal jár, emiatt a költséghatékonyság alacsony lehet olyan helyzetekben, amikor az állatok befogási aránya alacsony. Bár a módszer alkalmazható a fajra, további részletekre van szükség az intézkedés tényleges hatékonyságával és költségeivel kapcsolatban.

Módszerek az elpusztításra/eltávolításra a megfogást követően: eutanázia injekcióval, fogságban tartás, sebészeti sterilizálás.

Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről:

Ékszerteknős (Trachemys scripta) kezelési intézkedések adatlap

Kezelési kézikönyv melléklete a kezelési intézkedésekről