Amurgéb (Perccottus glenii) kezelési lehetőségei

Elterjedés

Akvarisztikai célból telepítették be (első egyedét 1997-ben a Tisza-tó tiszafüredi szakaszán találták meg), de bizonyított, hogy halszállítmányokkal is terjedhet. Magyarországon elsősorban a keleti országrészben, a Tisza vízgyűjtő területén elterjedt, de megtalálható a Duna mentén, a Balaton térségében és a Dunántúl déli részén is. A Balaton vízgyűjtőjére nagy valószínűség szerint egy kelet-magyarországi halszállítmánnyal került, onnan pedig gyors ütemben terjedt el a tó nyugati medencéjének befolyóin, valamint a Kis-Balaton vízgyűjtőjén. Ezen túlmenően a horgászok által csalihalnak használt egyedek más vizekbe engedése jelenleg is reális veszélyforrás.  A terjedés spontán módon is történhet. Vízfolyások lassú áramlású szakaszain, illetve állóvizekben fordul elő, ahol megfelelő mennyiségű vízi makrofita van jelen. Tisztább vizű tavak és vízfolyások esetén a növényzettel benőtt parti zónában találja meg élőhelyét, különösen kedveli a növényzettel dúsan benőtt lápi, mocsári élőhelyeket. Kerüli a teljesen nyílt vízfelületeket és a gyorsan áramló vizeket. Rendkívül tág tűrésű a környezeti paraméterekkel szemben. Meglehetősen alacsony oxigénszint mellett a hosszabb ideig tartó téli jégborítottságot is elviseli, még alacsony vízszint esetén is, sőt a szakirodalom szerint még a befagyást is túléli.

Vonatkozó jogszabályok

• 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről

• 3/2001. (II. 23.) KöM–FVM–NKÖM–BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól

• 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról

• 2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről

• 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról

Kezelési intézkedések

Az alábbiakban összefoglalt információk nagyrészt a Kézikönyv az uniós jegyzéken szereplő gerinces idegenhonos inváziós fajok humánus kezelése című kiadványból származnak, melyből további, még részletesebb információk nyerhetők a konkrét kezelési intézkedésekről, eddigi tapasztalatokról. A kézikönyvben leírt kezelési intézkedések végrehajtása előtt ajánlott azok alkalmazásának teljes körű áttekintése, beleértve a hatékonyságot, az állatok jólétére gyakorolt lehetséges hatásokat és mellékhatásokat, valamint a helyi körülmények, a rendelkezésre álló erőforrások és kapacitások figyelembevételét.

A kézikönyv használóit arra kérjük, hogy azokat a kezeléseket alkalmazzák, melyek állatjóléti szempontból a legkedvezőbbek, értelemszerűen Magyarország saját jogszabályi körülményeit figyelembe véve, anélkül, hogy veszélyeztetnék az intézkedések hatékonyságát. Fontos, hogy az intézkedések a lehető legkisebb mértékű szenvedést okozzák az állatoknak, de figyelembe kell venni egyéb szempontokat is, mint például a költségek, igények, hasznok, a megvalósíthatóság és a közvélemény esetleges vélekedése.

1. Őshonos ragadozók: Az elszigetelt (tehát nem a széles körben elterjedt) populációk visszaszorítása, sőt kiirtása őshonos ragadozók (pl. csuka Esox lucius, sügér Perca fluviatilis) telepítésével lehetséges. Valószínűleg csak kisméretű, sekély víztestekben valósítható meg eredményesen és költséghatékonyan. Hazai vizeinkben inkább a csuka nagyobb arányú telepítésével lehet a halgazdálkodási víztereületeken próbálkozni, de nagy körültekintéssel kell végezni a telepítéseket, mert az őshonos fajokra is veszélyt jelenthet, ezért fontos a monitorozás.

2. Vízi akadályok - fizikai és nem fizikai: A vizes élőhelyeknél lévő kifolyók esetében átjárható gátak alkalmazhatóak a terjedés megakadályozására. Természetesen ennél a módszernél folyamatos karbantartási költségek merülnek fel. A nem fizikai, befolyókba telepített akadályok potenciálisan alkalmazhatók a terjedés megakadályozására ugyan, ezek azonban még korántsem 100%-ban hatékonyak, elsősorban a vízerőművekbe való bejutás megakadályozására alkalmasak. Ráadásul folyamatos üzemeltetési és karbantartási költségeket igényelnek, valamint rendkívül érzékenyek az áramkimaradásokra.

3. Vízi élőhelyek kezelése – Tavak kiszárítása/lecsapolása: A tavak kiszárítása/lecsapolása elsősorban az elszigetelt állományok esetében alkalmazható, gyakran kombinálva más intézkedésekkel (pl. horgászat, halászat elektromos halászgéppel, kézi eltávolítás). A problémát sokszor az okozza, hogy az amurgéb képes túlélni a kiszáradt víztestek iszaprétegében, emiatt az intézkedést vegyszerek (pl. klórmész) aljzatra történő kijuttatásával szükséges kombinálni. A módszer emiatt csak kisméretű és elszigetelt víztestekben valósítható meg eredményesen és költséghatékonyan.

4. Halászati módszerek – beleértve a halászhálókat: Különböző fajtái (pl. kerítőháló, varsa) akkor tudnak igazán hatékonyak lenni, ha olyan vizekben alkalmazzák, ahol őshonos ragadozók is vannak. Ugyanakkor minden szaporodási időszak után újabb rendkívüli erőfeszítésekre van szükség az állományok fokozatos féken tartására. A módszer nehézségét az is okozza, hogy ezek az élőhelyek magas vízinövény-borítottsággal rendelkeznek.

5. Halászat elektromos halászgéppel: Hatékony mintavételi eszköz. Minél nagyobb egy vízfelület, annál kevésbé hatékony a módszer (nem beszélve a költség-hatékonyságról). Magyarországon az elektromos halászgéppel végzett tevékenység szigorú szabályok közé van szorítva, melyről alábbi honlapon lehet tájékozódni: https://halaszat.kormany.hu/halfogasi-engedelyek.

Fentiek alapján összességében azt lehet elmondani, hogy igazán hatékony módszer a sikeres kezelésre nem létezik. Éppen ezért prioritás, hogy megakadályozzuk az új vízterekbe való behurcolását. Ehhez folyamatosan ellenőrizni szükséges a halszállítmányokat, és meg kell akadályozni az amurgébbel fertőzött vizekből a halszállítmányokkal történő átjutását a más vizekbe. Mivel hazánkban a lápi póc (Umbra krameri) élőhelyéül is szolgáló lápokban és mocsarakban is előfordul, onnan a fokozottan védett faj állományait teljes mértékben kiszoríthatja, ezért természetvédelmi szempontból sem kívánatos a jelenléte. Emellett a védett kurta baing  (Leucaspius delineatus) és a széles kárász (Carassius carassius) élőhelyeit is veszélyezteti, az egyéb őshonos fajokat kiszorítja. Egy lápi pócra vonatkozó nagyobb pályázati forrás segítségével mindenképpen indokolt lenne olyan fajspecifikus szelektálását kidolgozni (pl. feromoncsapdához hasonlóan), amivel hatékonyan lehetne apasztani az állományát. Kiemelten fontos, hogy azokon az élőhelyeken, ahol a fokozottan védett lápi póc jelen van, kerülni kell a kotrásokat, melyet a póc nehezen tolerál és ezeken a bolygatott élőhelyeken viszonylag hamar nagy egyedszámú populációk kialakítására képes az amurgéb.

Módszerek az elpusztításra/eltávolításra a megfogást követően: eutanázia injekcióval, fogságban tartás.

Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről:

Amurgéb (Perccottus glenii) kezelési intézkedések adatlap

Kezelési kézikönyv melléklete a kezelési intézkedésekről


ladybug