Elterjedése, behurcolás módjai

A japán óriáskeserűfű (Fallopia japonica)  és a szahalin óriáskeserűfű (Fallopia sachalinensis) fajok kereszteződéséből Európában jött létre, 1982-ben fedezték fel Észak-Csehországban. Napjainkban megtalálható Japán, Ausztria, Belgium, Horvátország, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, Írország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Románia, Oroszország, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Ukrajna, az Egyesült Királyság, a Csatorna-szigetek, az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália területén is.

Élőhelye

Települések környékén, bolygatott, ruderális élőhelyeken is megjelenik, jelentősebb károkozása azonban a folyóvizek mentén, folyók, patakok, csatornák közelében, illetve ártereken, erdőszéleken tapasztalható. Országszerte elterjed hazánkban, de főként a dombvidékeken gyakori. Kedveli az árnyas-nyirkos termőhelyeket.

Megjelenése, biológiája és szaporodása

A magyar flóra legmagasabb évelő, lágyszárú növényei. 2.5-3.5 méter magasra is nőhet, levelei széles tojásdadok 10-23 cm hosszúak és 9-20 cm szélesek. Geofiton életformájúak, kiterjedt, fásodó gyöktörzsrendszerükkel telelnek át. A növények tövén és fásodó rizómáján az ősz és tél folyamán áttelelő rügyek képződnek, ezekből fejlődnek tavasszal az új hajtások. A gyors hajtásnövekedés az időjárástól függően március vége – április eleje felé indul. A virágzás általában július második felében kezdődik, de inkább augusztusban teljesedik ki, mikor a növények maximális magasságukat elérik. A virágzás általában szeptemberig-októberig tart, de a megsérült növények akár az őszi fagyok beálltáig is hozhatnak virágzatokat, illetve virágozhatnak. A hazai állományok túlnyomó többsége funkcionálisan hímivarú, steril, csak vegetatívan képesek terjedésre. A fő szaporítóképletek terjesztője elsősorban az ember és a víz, de a fásodó tő kiterjedése az idővel növekszik, valamint oldalirányban kúszó, megújulási rügyeket is tartalmazó rizómákat fejleszt a növény, már az első évben is. Ezek 15-20 méter távolságra is eljuthatnak a talajban. A faj a tartós nyári szárazságra érzékeny, a lombhullás október végétől, de legkésőbb a fagyok beálltával következik be, melyek hatására a szár elhal.

Természetvédelmi, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai

Gyorsan növő hajtásai, magas termete és rizómarendszere miatt kompetíciós képessége nagyon erős. Szétterjedő sarjtelepeikkel szinte teljesen egynemű állományokat alkotnak, amelyekben csak olykor és alig néhány más faj fordul elő, de többségük nem jut generatív állapotba. Meggátolják a szukcessziós és regenerációs folyamatokat, akadályozzák a fásszárúak újulását, de a lágyszárú növényzet életlehetőségeit is minimálisra csökkentik. Állományaiból a levelek kialakulását megelőzően megjelenő kora tavaszi fajokon kívül minden más faj kiszorul. Az őshonos flóra, illetve a vegetáció egyéb elemeinek kizárásával csökkentik a növényi és ezen keresztül az állati sokféleséget, így gyakorlatilag az egész biodiverzitást károsítják.

Visszaszorítása nehéz, vízközeli állományai esetében a vegyszerhasználat nem lehetséges, ráadásul ezen élőhelyein vegetatív diszperziója jelentős. A mechanikai kezelésre rizómáiból tömegesen előtörő sarjhajtásokkal reagál. Biztató eredményeket eddig kizárólag glifozát hatóanyagú vegyszer szárba történő injektálásával sikerült elérni.

Határozóbélyegek

(2.0) 2.5-3.5 (4.0) méter magas növény. Levelei legfeljebb 30 cm hosszúak és 22 cm szélesek, széles tojásdadok, kihegyezettek. A felsők többnyire egyenesen, vagy tompa ék alakban levágottak, az alsók (a szár alsó és középső részén) kissé szíves vállúak, szabad szemmel kopasznak látszanak. A virágok száma egy csomóban 3-5. Elsősorban leromló állapotú természetközeli (leginkább folyó és patakpartokon, ártereken), másodsorban települési ruderális élőhelyeken találkozhatunk a fajjal.

(Összeállította: Fera Gábor ŐNPI)

Irodalom

www.cabi.org

Mihály Botond, Botta-Dukát Zoltán, Házi Judit (szerk.): "Biológiai inváziók Magyarországon." Özönnövények. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest (2004).

Csiszár Ágnes és Korda Márton (szerk.): "Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai." Rosalia kézikönyvek 3., Második kiadás – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest (2017)
.

Fotók: Madarász Enikő (FHNPI)