header bg

Naphal

Nevezéktan

Lepomis gibbosus (Linnaeus, 1758)

Animalia - Chordata - Actinopterygii - Perciformes - Centrarchidae

Elterjedése, behurcolási módjai

A faj eredeti előfordulási területe Észak-Amerika keleti része, Kanadától egészen Mexikóig. Az állandó telepítéseknek köszönhetően, azonban napjainkban már a földrész minden alkalmas vízterét benépesíti. Európába először 1887-ben hozták be, Párizsba, majd később Németországba is történ importálás. Ezután Európa-szerte megjelent az akváriumokban, dísztavakban, majd később a tógazdaságokban is. Jelenleg Nyugat- és Közép-Európa vizeiben általánosan előfordul.

Magyarországi első adata 1905-ből származik, jelenleg az egész országban megtalálhatóak állományai.

Gyors terjedése azzal (is) magyarázható, hogy a XX. század első felében, a trópusi díszhalak intenzív importját megelőzően a naphal az egyik legszebb akváriumi díszhalnak számított, ezért akvaristák is telepítették féltermészetes vizekbe, kerti tavakba, ahonnan aztán kijutott természetes vizekbe is.A naphal magyarországi előfordulása

origin

A naphal hazai elterjedése

Élőhelye

Hazánkban a tiszta, álló- és lassú folyású vizek hínárnövényzettel benőtt, iszapos vagy homokos aljzatú szakaszain fordul elő, legnagyobb állományai állóvizekben (tavak, holtágak, bányatavak) alakult ki. A mélyebb vizeket kerüli, inkább a parti régiót kedveli. Nagyobb folyóinkban leginkább a márnaszinten, még inkább a dévérzónában fordul elő. Kisvízfolyásokban mind a domolykó-, mind a sügérzónában előfordul, de a gyors folyású a hegyi patakokból hiányzik. Fiatalabb kavicsbánya tavakban jelentős állománya alakulhat ki.

Megjelenése, biológiája és szaporodása

Igen magas, oldalról erősen lapított, zömök testű hal. Kettős hátúszója teljesen egybeolvadt. Feje aránylag nagy, az orr rész kicsi, kis méretű szája félig felső állású. A kifejlett állatok kopoltyúfedőjének fülszerű bőrfüggelékén egy élénk narancsvörös és egy nagyobb méretű fekete folt található. A test színe kékes olajzöld, az oldalak csillogását az egymást váltó narancs-vörös, kék és zöld foltok okozzák. Az úszók sárgás színűek, a hasúszók egészen a mellúszók vonaláig előretolódtak. Maximális testhossza ritkán haladja meg a 10-15 centimétert.


Tápláléka igen változatos, szívesen fogyaszt apró gerinctelen állatokat, rovarlárvákat és a zooplankton nagyobb tagjait. Rendszeresen fogyasztja más halfajok ikráit és lárváit is.


Az egyedek két-három éves korukra válnak ivaréretté. A faj szaporodási időszaka általában május-június között van, de kedvező időjárás esetén második ívás is történhet egészen augusztus végéig. Az ívásra készülő hímek a sekélyebb, parti vizekben a homokos vagy köves aljzaton lapos mélyedést, fészket készítenek. Ebbe a fészekbe rakják le a nőstények az ikráikat, amelyeket a megtermékenyítés utána hímek aktívan és agresszíven őriznek, úszóik folyamos legyezésével pedig a megfelelő oxigén-ellátást biztosítják.


Természetvédelmi, gazdasági hatásai

Gazdasági jelentősége Magyarországon gyakorlatilag nincs, csupán alkalmi horgászzsákmány. Húsa átsütve ízletesebb, minta keszegeké, de mérete és nehéz tisztíthatósága miatt ritkán fogyasztják.

Túlszaporodása esetén ikra- és ivadékpusztításával, agresszív territoriális viselkedésével okozhat természetvédelmi kárt, kiszoríthat néhány alacsony egyedszámmal jelenlévő, érzékenyebb halfajt. Ragadozó halainknak általában csak kiegészítő tápláléka.

Akváriumi tartása, igénytelenségének és jó alkalmazkodó képességének köszönhetően egyszerű és a mai napig is jellemző.

Irodalom

Irodalom

https://www.fishbase.se/summary/Lepomis-gibbosus.html

Harka Á. és Sallai Z. (2004): Magyarország halfaunája, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas

Pintér K. (2002): Magyarország halai, Akadémiai Kiadó Rt., Budapest

Harka Á. és Wilhelm S. (2017): Halhatározó horgászoknak, halbarátoknak, Duna-Mix Kft., Vác

Képek

https://www.cabi.org/isc/datasheet/77080 és https://www.fishbase.se/summary/Lepomis-gibbosus.html és Harka Á. és Sallai Z. (2004): Magyarország halfaunája, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Szarvas


ladybug