Elterjedése, behurcolás módjai

Észak- és Közép-Amerikában folyóparti és mocsári élőhelyeken tenyésző faj. Betelepítés eredményeként Nyugat-, Dél- és Közép-Európában széles körben elterjedt, de Kelet- és Észak-Európában is jelen van.

A zöld juhar Magyarországra dísznövényként került be. Először 1802-ben jelent meg a neve nyomtatásban, amikor a pesti botanikus kert növényfajainak listáján szerepelt.

A zöld juharnak később az erdészeti alkalmazása vált uralkodóvá, melyet az indokolt, hogy bár a fája értéktelen, fényviszonyok, csapadék és talajadottságok tekintetében tágtűrésű faj, és növekedése fiatal korában gyors. Magyarországon a XIX. század végétől széles körben ültették, eleinte homoktalajokra, később árterekre is. A szakmai viták kereszttüzében álló fajt erdészeti céllal az 1970-es évektől szinte egyáltalán nem telepítették már, és az általa okozott problémák kerültek előtérbe. Erdészeti hasznosítása ma már megszűnt. Kertészeti jelentősége is csekély, de tarka levelű fajtáit időnként ültetik.

Élőhelye

Őshazájában a prériövezetben több lombhullató erdőtársulás elegyfaja, számos hegyvidéki vízparti erdőtársulásban uralkodó fafaj, 3000 m tengerszint feletti magasság felett is megtaláljuk.

Egész Magyarországon előfordul, a hazai erdőterületek 0,1 %-át foglalja el.

Hazánkban jelenléte különösen az alföldi területeken számottevő, főként az ártéri erdőkben és homoki akácosokban. Mivel jól tűri a városi körülményeket is, településeken is elterjedt.

Megjelenése, szaporodása

12-15 m magas, közepes termetű fa.

Szoliter formában törzse a talajhoz közel ágazik el, széles, egyenlőtlen lombkoronája van; állományban lombkoronája magas, nyitott.

Ikerlependék terméseit a szél és a víz, valamint állatok is messzire terjesztik; bő magtermő, magjai jól kelnek. A zöld juhart intenzív tuskósarjképzés is jellemzi.

Természetvédelmi, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai

Mivel homoki és szikes területek fásításában, ártéri területeken második lombkoronaszint kialakításában szántak neki erdészeti szerepet, de városi környezetbe is ültették, pl. utak mellé fasorként, mindenütt elterjedt. Jelenleg az erdőgazdálkodásban már gyomfafajnak minősül, és jelentős gazdasági károkat okoz. Faanyaga nem értékes.

Nem elhanyagolható tény, hogy a zöld juhar a gyümölcsösökben nagy károkat okozó amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) kedvelt tápnövénye, így ennek a fafajnak a jelenléte segíti a kártevő lepke elszaporodását is.

A zöld juhar átalakító inváziós faj, ami természetvédelmi szempontból a legkedvezőtlenebb besorolást jelenti. A természetvédelmi kezelők véleménye alapján hazánkban a 7. legveszélyesebb özönnövény a védett és Natura 2000 területeken.

Ez az inváziós juharfaj leggyakrabban az erdők második szintjében alkot homogén állományt, de gyepeken, parlagokon gyakran elegyetlen állományokat is létrehoz. A természetes erdőfelújulást akadályozza: megjelenése után az őshonos fa- és cserjefajok kiszorulnak, a lágyszárú szint elszegényedik, a vegetációra települő fauna (pl. értékes, természetes ártéri erdőkben élő rovarfajok) eltűnnek a területről.

Allelopátiás hatása is ismert (a környezetében élő többi növény növekedését gátolja).

Mindezeket figyelembe véve ez az inváziós fafaj komoly problémát okoz a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság terén is.

A zöld juhar helyett a kertekben a nála sokkal szebb, őshonos korai juhar (Acer platanoides) vagy tatárjuhar (Acer tataricum) ültetését javasoljuk. Közterületen faegyedek pótlására zöld juhart tilos alkalmazni. A Natura 2000 hálózatba tartozó gyepeken a zöld juhar megtelepedését, terjedését meg kell akadályozni.

Határozóbélyegek

Főbb határozóbélyegek:

• kérge világosszürke, sima, később sötétebb és árkolt
• vesszői vaskosak, világoszöldek, ha napfénynek vannak kitéve, akkor lilás, barnás színűek, fényesek, kézzel letörölhető hamvas bevonat borítja őket
• levelei összetettek (ez a juharokra általában nem jellemző), keresztben átellenes állásúak, három-hét levélkéből szárnyasan összetettek, színükön világoszöldek, fonákjukon szürkészöldek; a levélkék enyhén karéjosak vagy erősen fűrészesek
• kétlaki növény, virágai halványzöldek, a portokok gyakran pirosak; a hosszú kocsányú porzós virágok laza csomókban állnak, a termősök fürtvirágzatban
• ikerlependékei 60°-nál kisebb szögben állnak, 4 cm hosszúak

(összeállította: Csóka Annamária DINPI)

Irodalom

Csiszár Á. (2009): Allelopathic Effects of Invasive Woody Plant Species in Hungary.- Acta Silvatica et Lignaria Hungarica 5: 9-17.

Csiszár Á., Korda M. (szerk.) (2017): Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai. Rosalia kézikönyvek 3. – Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 227-229.

Kézdy P., Csiszár Á., Korda M., Bartha D. (2017): Természetvédelmi kezelést végző szakemberek tapasztalatai az inváziós fajokról – egy hazai kérdőíves felmérés eredményei. In: Csiszár Á. - Korda M. (szerk.): Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai. Rosalia kézikönyvek 3. – Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 11-14.

Korda M., Csiszár Á. (2018): Mi nyílik a kertemben? – Miért veszélyesek az özönnövények és hogyan védekezhetünk ellenük? - WWF Magyarország, Budapest, p. 18.

Korda M. (2018): A Magyarországon inváziós növényfajok elterjedésének és elterjesztésének története I. – In: Tilia, Vol. XIX. (szerk.: Bartha D.), Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar, pp. 195-254.

Udvardy L., Nótári K. (2012): Zöld juhar (Acer negundo L.). – In: Csiszár Á. (szerk.): Inváziós növényfajok Magyarországon. – Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, pp. 145-149.

Udvardy L. (2004): Zöld juhar. - In: Mihály B. - Botta-Dukát Z. (szerk.) Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények. A KvVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 9., TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 371-386.

https://www.cabi.org/isc/datasheet/2862#tosummaryOfInvasiveness