Elterjedése, behurcolás módjai

A zöld vándorpoloska Kelet- Afrikából, Etiópiából származó faj, bár egyes források eredeti elterjedésének a mediterrán térséget említik. Kozmopolita fajként az egész világon elterjedt, legnagyobb mennyiségben a szubtrópusi, valamint a mediterrán területeken fordul elő. Az egyre enyhébb teleknek köszönhetően az északi, hűvösebb országokban is terjeszkedik. Hazánkban behurcolt fajként az ország déli területein jelent meg 2002-ben. Mára az egész országban megtelepedett, néhol tömeges előfordulású.

Élőhelye

A zöld vándorpoloska rendkívül tágtűrésű faj, az élőhelyek között nem válogat. Előfordul mezőgazdasági, és városi körülmények között is. Az őszi és téli időszakban gyakran húzódik be az épületekbe, lakásokba, mellyel komoly kellemetlenségeket okozhat.

Életmódja, táplálkozása

Táplálékként elsősorban nedvdús növényi részeket, terméseket, növekedésben lévő fiatal hajtásokat szívogatnak. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy bűzmiriggyel rendelkeznek, mely erős „poloskaszagú” váladékot termel, amit a ragadozók elleni védekezés során használnak.

A zöld vándorpoloska kifejléssel fejlődik. Öt, egymástól jól elkülöníthető lárvastádiuma van, melyekre mind más szín és mintázat jellemző. Az áttelelés után tavasszal jelennek meg az első nőstények, melyek a párosodás után különböző termesztett, valamint gyomnövények fonákjára teszik tejfehér, áttetsző petéiket. Egy lerakott csomóban általában 30-130 tojás található. A táplálkozást az L2-es lárvák kezdik meg, ezek fekete alapszínűek, toruk szélén fehéres foltokkal. A kifejlett poloskák laposak, 12-16 mm nagyságúak és zöld színűek.

Hatása az őshonos élővilágra, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai

Elsősorban gazdasági károkozása jelentős. Táplálkozása során előszeretettel szívogatja a különböző kultúrnövényeket, köztük paprikát, paradicsomot, gyümölcsöket. Ilyenkor a növényeken jellegzetes szúrás és szívásnyomok láthatók, ezen kívül ürülékükkel, valamint jellegzetes szaganyagukkal is beszennyezik a termést. Világszinten elsősorban a lóbabon, szóján, gyapoton, paradicsomon és gabonaféléken okozott károsítása volt a legjelentősebb.

Összeállította: Madarász Enikő (FHNPI)

Irodalom

https://www.cabi.org/isc/datasheet/36282

https://agroforum.hu/assets/uploads/2018/01/201612002.pdf