Elterjedése, behurcolás módja

A kínai razbóra Kelet-Ázsiában (Japán, Korea, Kína) őshonos halfaj, mely az 1960-as években került betelepítésre véletlenül Romániába ponty szállítmánnyal. 2000-es évekig minden európai édesvízben megjelent, az izoláltabb területeket, mint az Ibériai-félsziget hódított meg utoljára. Gyors terjedése az emberi tevékenységnek köszönhető más halak ivadékainak kereskedelmével (amur, busafajok); természetes úton történő hódítása lassabb. Látványos terjedése már az 1970, 1980-as években megfigyelhető volt. Térhódításában döntő szerepet játszik nagyfokú alkalmazkodóképessége, toleranciája a gyenge minőségű vizekkel szemben. A vizek sótartalma limitálhatja megjelenésüket. Hazánkban 1963-ban jelezték először a paksi tógazdaságból. Mára Magyarország szerte elterjedt halfaj.

Élőhelye

A könnyen felmelegedő nyugodt vizeket kedveli, sekély tavakban és alig mozgó kisebb csatornákban fordulnak elő nagyobb állományai.

Megjelenése, biológiája és szaporodása

A kínai razbóra európai állományai széles morfológiai változatosságot mutatnak. Fajon belül a nemek megjelenése között különbségek mutatkoznak, a hímek nagyobbak, valamint a nemek színezete is más az adult egyedeknél. Teste megnyúlt, oldalról lapított, hátvonalának íve a hátúszó kezdetéig domború, onnan kezdve enyhén homorú. Hátúszójában 7, farkalatti úszójában 6 elágazó sugár van. Színezete zöldes-szürke és barna, a fiatalok és a nőstények oldalán egy sötét csík húzódik a szemen keresztül. Kistermetű halfajunk (átlagosan 8-10 cm hosszú), ritkán 12 cm-es (Berg, 1964; Coombs, 2004; Harka és Sallai, 2004).
Ivarérettségét már 1 évesen eléri, március közepétől június végéig szaporodik. A nőstény maximálisan 1000 ikraszemet érlel, melyet több részletben rak le valamilyen szilárd felszínre. Az ikrákat a hív kikelésig őrzi.
Kezdetben apró planktonszervezeteket fogyaszt, később úszó és lebegő rovarlárvákkal, valamint a víz alatti tárgyakon és növényeken kialakuló élőbevonattal táplálkozik (Harka és Sallai, 2004).

Természetvédelmi, gazdasági hatásai

Számos ökológiai problémát hordoz magával a kínai razbóra: fakultatív parazitája más halaknak; gazdaszervezete a rozetta ágens (Sphaerothecum destruens) halbetegséget okozó parazitának, valamint akadályozza egyes őshonos fajok szaporodását (Britton and Brazier, 2006). Tömeges jelenléte az ivadéknevelő gazdaságokban okoz komoly károkat, csökkenti a haszonhalak gyarapodását táplálékuk elfogyasztásával. Természetes ellenségei közül hazánkban csak (a szintén Amerikából behurcolt) sebes pisztráng él, eredeti élőhelyén sügérfélék fogyasztják. Óriási költségeket emészt/emészthet fel populációinak visszaszorítása (pl. Angliában és Walesben 27 000 font/ha/év a ráfordított pénz mennyisége).

(Összeállította: Szita Renáta)

Irodalom

www.cabi.org
Berg LS, 1964. Freshwater fishes of the USSR and adjacent countries. volume 2, 4th edition. Jerusalem: Israel Program for Scientific Translations Ltd. (Russian version published 1949).
Botta-Dukát Z. (szerk) 2016. Inváziós fajok terjedési útvonalainak átfogó elemzése és hazai értékelése. Kutatási zárójelentés. Kézirat
Britton JR; Brazier M, 2006. Eradicating the invasive topmouth gudgeon, Pseudorasbora parva, from a recreational fishery in northern England. Fisheries Management and Ecology, 13(5):329-335.
http://www.blackwell-synergy.com/servlet/useragent?func=showIssues&code=fme
Coombs, 2004. Comparative morphology of an invasive freshwater fish species: the topmouth gudgeon (Pseudorasbora parva). Centre for Ecology and Hydrology. Natural Environment Research Council Online. http://dorset.ceh.ac.uk/Science_and_Society/Schools/nuff_topmouth_gudgeon_03.htm. Accessed on 29 April 2004.
Harka Á, Sallai Z. (2004). Magyarország halfaunája. Nimfea Természetvédelmi Egyesület. Szarvas
Fényképek
Harka Á, Sallai Z. (2004). Magyarország halfaunája. Nimfea Természetvédelmi Egyesület. Szarvas
https://www.cabi.org/ISC/datasheet/67983

Dokumentumok

• razbora-pseudorasbora-parva-kesz-62ab0703a5cd6.pdf