Őshazája Amazónia és Brazília. Őshazáján kívül Dél-Amerika egyéb területeire és a Karib-szigetekre is betelepítették, továbbá a világ számos trópusi, szubtrópusi területére behurcolták: Közép-Amerika, Észak-Amerika (USA), Észak-Afrika (Marokkó, Egyiptom), Afrika trópusi területei, Dél-Afrika, Madagaszkár, Kis-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Új-Zéland, Óceánia déli része. Európában Belgiumban, Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban fordul elő.
Hazánkban budapesti termálvizekből ismert néhány kivadulása, melyek itt állandósultak, de az ország bármely állóvizében képes akár jelentősebb állományokat kialakítani, amíg a hőmérsékleti viszonyok ideálisak számára. Eddig még nem publikált előfordulásait ismerjük Szentes, Szarvas és Biharugra környékéről. Ezek az állományok a tél beköszöntével kipusztulnak, de a következő évben újra megjelennek. Eredete nem ismert, valószínűsíthető hogy ismétlődő telepítés eredménye.
A közönséges vízijácint élőhelyei az állandó, álló vagy lassan áramló vizek. Időszakos vizekben csak a folyamatosan nedves mederaljzat mellett képes rövidebb ideig életben maradni. Sokféle víztípusban megtalálható, de a sós vizeket kerüli. Erősen fagyérzékeny, állandósult hazai előfordulásai termálvizek erősen módosított kifolyóiból ismertek.
Vízfelszínen úszó, lebegő hínárfaj. A növény jellegzetes 6-8 db kanál alakú levéllel rendelkezik, amelyeknek a nyele szivacsos szerkezetű, felfújt, biztosítva a növény vízfelszínen maradását. A levelek levélrózsába tömörülnek. A gyökerek a levelek tövénél erednek, 20-60 cm hosszúak, de tápanyagban szegény vizekben akár a 300 cm-t is elérhetik. A 8-15 kék vagy lila színű, ülő virág fürtvirágzatba tömörül. A virágok átmérője 4 cm. Európában a háziméh (Apis mellifera) porozza. Magjai akár 20 évig is életképesek.
Földünk jelenleg ismert egyik legveszélyesebb inváziós vízinövénye. Megtelepedése után élőhelyein gyorsan tömeges fajjá válik, monodomináns foltokat képez, a víztestet teljesen leárnyékolja. Az őshonos hínárfajokat teljesen kiszorítja az élőhelyekről, de a vízben élő állatvilágra is a fény elvonásával káros hatást fejt ki. Légzése során nagymennyiségű vizet párologtat, ezzel élőhelyén vízszintcsökkenést okoz. Nagy tömegű fellépése esetén vízi utakat torlaszolhat el, nehezítheti a vízi közlekedést, gátak, műszaki létesítmények használatát. Magyarországon jelenleg csak alkalmi kivadulásával kell számolni.
A faj jellegzetes megjelenése miatt nem keverhető össze más úszó vízinövénnyel. Közeli rokona a nálunk szintén néhány melegvizes kifolyóban megtalálható felemáslevelű vízijácint (E. diversifolia), amely azonban legyökerező, szálas levelű hínárnövény. Megjelenésében és virágzatában a közönséges vízijácint hasonlóságot mutat a rizsjácinttal (Monochoria korsakowii), mely szintén egy legyökerező mocsári növény. A rizsjácint levelei szíves-elliptikusak, csúcsban kihúzottak, míg a közönséges vízijácinté kanál alakú. A lepellevelek a közönséges vízijácintnál csőszerűen összeforrtak, a virágok ülők. A rizsjácintnál csak a tövükön forrtak össze a lepellevelek, lepelcső nincs, a virágok kocsányosak. A közönséges vízijácint felső lepellevele színében eltér a többitől, közepén sárga folttal, melyet élénk lila folt keretez.