A növény eredeti elterjedési területe máig nem tisztázott. A legtöbb forrás Észak-Amerika DK-i részét és Közép-Amerikát jelöli meg, de valószínűleg Dél-Amerikában is őshonos. Az Óvilág és Óceánia számos országába behurcolták, jelentős inváziós növény Nyugat-Ausztráliában, Kenyában, Ugandában, Németországban és az Egyesült Királyságban. Európában ezen kívül megtalálható Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és Olaszországban.
Magyarországon a 2000-es évek közepén jelent meg a Tapolca-patakban, ahol azóta önfenntartó állománya alakult ki. 2017-ben előkerült a tatai Fényes-fürdő kifolyójából is. A budapesti Margitszigeten melegvizes tóban egy alkalommal, 2006-ban észlelték. Akváriumi dísznövényként került őshazáján kívülre. Terjedésében a vízszennyezés utáni helyreállítási (fitoremediáció) célra történő használat is közrejátszik.
Elsősorban álló- vagy lassú folyású, sekély, eutróf vizekben (árkokban, csatornákban) található meg. Erősen alkalmazkodó képes, folyamatosan terjeszkedik, azonban fagytűrőképessége alacsony. Hazánkban hévizekben, meleg vizes kifolyókban tenyészik.
Kis termetű, kúszó szárú vízinövény. Szára 3-5(-10) mm vastag. A szártagok 15-40 mm hosszúak, a szárcsomók legyökerezők. A vese alakú levelek felemelkedőek, nyélen ülők. A levélnyél hossza a víz mélységétől függően akár a 40 cm-t is elérheti, míg a sűrű gyökérszövedék és a szár a vízben 50 cm mélyen is lehet. A levéllemez vese alakú, vékony, egy mély bazális ill. 2-6 kisebb bevágással, széle csipkés. A levél mérete erősen változó, 20-45 mm-től 100-150 mm-ig terjedhet. Apró, 3 mm krémszínű virágokat tartalmazó, ernyőben álló virágzatai a szárcsomókból erednek, mindig a levelek szintje alatt maradnak. Termése barna, 2x3 mm-es, alig bordás. Vegetatív úton, hajtásdarabokkal is terjed, magjait a víz és a madarak terjesztik.
Megtelepedése esetén tömeges és gyors elszaporodásra képes, amit gyors vegetatív szaporodása tesz lehetővé. A sűrű növényi szövedék kis szigeteket képez. Ez sok esetben a hajózó csatornák, egyéb vízi utak elzárását, a zsilipek eltorlaszolását és az üledékképződés gyorsulását okozza. Ahol megtelepszik, a teljes vízfelszínt képes benőni, ami akadályozza a víz természetes gázcseréjét, és limitálja a vízbe jutó fény mennyiségét is. A vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatások közül az őshonos fajok kiszorítása a legfontosabb. A turizmusban okozott károk jelentős része a vízi sportok (hajózás, úszás) akadályozásából származik.
A Hydrocotyle nemzetség fajaira a vese vagy pajzs alakú levél és kúszó, a csomókon legyökerező szár jellemző. A hévízi gázló igen hasonló a lápi gázlóhoz (Hydrocotyle vulgaris), a nemzetség hazánkban őshonos, jó természetességű lápréteken, láperdőkben élő fajához. A hévízi gázló levele vese vagy pajzs alakú, karéjai lekerekítettek, átmérőjük 40-100 mm, a levélnyél ízesülésénél mély, bazális bevágás található rajta. Szára 5-10 mm vastag. A lápi gázló levelei mindig pajzs alakúak, rajtuk bazális bevágás és karéjok nem találhatóak. A levelek mérete és a szár keresztmetszeti vastagsága jóval kisebb, a levél 20-30 mm, míg a szár 1 mm átmérőjű.
Lukács, B. A., Mesterházy, A., Vidéki, R. & Király, G. (2016): Alien aquatic vascular plants in Hungary (Pannonian ecoregion): Historical aspects, data set and trends. Plant Biosystems 150: 388-395.
EPPO (2010): Report of a Pest Risk Analysis for Hydrocotyle ranunculoides. EPPO Report Number 09-15161. https://gd.eppo.int/taxon/HYDRA/documents
CABI. Hydrocotyle ranunculoides (floating pennywort). Datasheet. http://www.cabi.org/isc/datasheet/28068#20097200735.
Fényképek: Vidéki Róbert. Grafika: Danyik Tibor