Elterjedése, behurcolás módjai

A keskenylevelű ezüstfa Ázsia meleg, kontinentális területein őshonos. Elterjedési területe a Földközi-tenger keleti medencéjétől, Kis-Ázsián át Nyugat- és Közép- Ázsiáig húzódik. Európában, valamint Nyugat- Ázsiában évszázadok óta kultúrában termesztik, sok helyütt kivadult és meghonosodott. Hazánkba feltehetően a török uralom idején hozták be, mezővédő erdősávok kialakítására, szikesek fásítására használták. Ma főként síkvidékeinken terjedt el, a domb- és középhegységeinkben ritka. 

Élőhelye

A keskenylevelű ezüstfa több szempontból is igen tág tűrőképességgel rendelkezik. Szárazságtűrő, azonban az áramló vizű, időszakos elöntést is elviseli. Tápanyagigénye alacsony, a homoktól az agyagtalajokig mindenféle talajtípuson megél. Elviseli a magas sótartalmat, így szikeseken is előfordul, azonban itt cserjetermetű marad. Jól tűri a fagyokat, valamint a szennyezett talajt és levegőt. Utóbbi két tulajdonsága miatt előszeretettel ültetik városokba is.

Hazánkban elsősorban nedvesebb réteken, csatornák mentén, illetve szikes területeken él, főként ott, ahol a közelben telepített állományok találhatók.

Megjelenése, szaporodása

Átlagosan 8-10 méter magasra növő, de gyakran csak cserjetermetet elérő fafaj. Törzse általában alacsonyan elágazó, térgörbe. Gyökérzete plasztikus, mélyre hatoló karógyökere és messze terjedő oldalgyökerei vannak. Kérge sötétbarna, felrepedező, a gallyak kopaszak, fényesek, ezüstösen szőrösek. Hajtásain 1-5 cm hosszú tövisek találhatók. Levelei lándzsásak, a levéllemezt pikkelyszőrök borítják, felül zöldek, fényesek, a fonák ezüstfehér. Levélhónalji virágai illatosak 1-3-asával nyílnak. Termése csonthájas, tojásdad, ezüstszürke. Érés után húsa lisztes, fanyar ízű.

Növekedése kezdetben gyors, magassági növekedése 10-12 éves koráig tart. Május-júniusban virágzik, terméseit augusztus- októberben érleli. Általában 3-5 éves korában fordul termőre. A magvak életképességüket mesterséges tárolás mellett 3 évig is megőrzik. Vegetatív úton terjedése kevésbé sikeres, csak tősarjakat hoz. A legidősebb egyedek a 100 évet is elérhetik.

Hatása az őshonos élővilágra, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai

A keskenylevelű ezüstfát előnyös tulajdonságai miatt régóta hasznosítják. Értékes méhlegelő, az akácvirágzás végén nyíló virágai feljavítják az akácmézet, és megnövelik a gyűjtési időszak hosszát. Termése magas C-vitamin tartalommal rendelkezik, Törökországban és Görögországban gyümölcsként fogyasztják, valamint alkoholos italokat készítenek belőle. Levelét, valamint virágát a népi gyógyászatban hasznosítják. Előszeretettel használják a talajerózió elleni védelemben, valamint rekultivációs területeken. Jól tűri a szennyezett levegőt és az utak sózását, emiatt jelentős várostűrő faj. 

A faj természetvédelmi szempontból elsősorban a fátlan élőhelyeken okoz problémákat, az országban jelentősége területenként eltérő lehet. Megjelenésével a fényigényes fajok lokálisan visszaszorulhatnak, a nitrogénkötő baktériumok hatására pedig a gyomnövények megjelenését segíti elő. A faj jelentős problémákat okoz például a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szikes területein.

Leírása, határozóbélyegei

8-10 m magasságig megnövő, olykor cserjetermetű fa. Lazán szétálló ágrendszere idősebb korában ívesen szétterül. Hajtáseredetű tövisei 1-5 cm hosszúak. Levelei szálas lándzsásak/ lándzsásak, hosszuk 3-8 cm. A levélváll ék alakú, a levélszél ép, csúcsa tompa. Levéllemezét pikkelyszőrök borítják. Levélhónalji virágai 1-3-asával nyílnak, 4 tagúak, pártájuk hiányzik. A virágtakaró belül sárga, kívül ezüstfehér. Termése csonthéjas, 10-12 mm hosszú, ezüstszürke pikkelyszőrökkel sűrűn fedett. 

Irodalom

Bartha D. és Csiszár Á. (2012): Inváziós növényfajok Magyarországon. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron. 115-119 pp.

Bartha D. és Csiszár Á. (2006): Keskenylevelű ezüstfa. In: szerk.: Dr. Botta- Dukát Z. és Dr. Mihály B.: Biológiai inváziók Magyarországon -Özönnövények II. A KVVM Természetvédelmi hivatalának tanulmánykötetei 10. 69-85 pp.

Elterjedési térkép: Magyarország edényes növényfajainak online adatbázisa (http://floraatlasz.uni-sopron.hu/)

Fotók: Barna Csilla (FHNPI)

Összeállította: Madarász Enikő (FHNPI)