Elterjedése, behurcolás módjai

Észak-amerikai elterjedésű faj, az Egyesült Államok keleti partvidékén őshonos. Az USA több tagállamába, valamint több afrikai, ázsiai és európai országba is betelepítették. Európán belül Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország és Szlovákia területére is szándékos úton, tógazdálkodási célból telepítették be, hazánkba az 1950-es évek végén. A faj szép lassan elterjedt nagyobb folyóink mentén, és a hozzájuk kapcsolódó mellékágakban, befolyókban is. A Duna hazai szakaszáról származó haltelepítéssel került a Balaton vízgyűjtő-területére, és onnan terjedt tovább számos déli befolyóba. Napjainkban a leggyakoribb idegenhonos rákfaj; jó alkalmazkodóképességű, eutróf állóvizekben, szennyezett csatornákban is sokfelé megtalálható.

Élőhelye

Nem válogatós, a tiszta vizű folyó- és állóvizek mellett megél a szennyezett csatornákban, eutróf tavakban és brakkvízi élőhelyeken is. Kedveli a lágy üledékkel (homok, iszap, agyag) jellemezhető folyószakaszokat, partoldalakat és a sűrű növényzettel benőtt víztesteket.

Életmódja, táplálkozása

Rendkívül jól alkalmazkodik új élőhelyeihez. Terjeszkedése során szárazföldön való átkelését hazánkban is megfigyelték. Mindenevő; legfőbb táplálékai: bármilyen szerves törmelék, növények és apró termetű állatok (pl. férgek, kagylók, csigák, rákok, halak).

Gyors terjedését segíti, hogy ivartalan szaporodásra is képes. Évente kétszer is szaporodhat átlag 400 pete lerakásával. Az ikrákat egy-három hétig őrzi, majd a kikelt lárvákat magára hagyja. Átlagosan négy évig él.

Hatása az őshonos élővilágra, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai

Az őshonos rákfajok számára letális rákpestis (Aphanomyces astacis) tünetmentes hordozója. Az így megüresedő élőhelyeket rendkívül gyorsan elfoglalja. Mivel nem minden egyed hordozza a rákpestist, megfigyelték őshonos fajokkal való együttélését is, azonban ekkor is gondot jelent, hogy az őshonos rákfajok táplálék-konkurense. A kisebb testű őshonos állatfajok – így főleg a rákok, halak ikrájának elfogyasztásával közvetlenül károsítja az eredeti faunát.

Leírása, határozóbélyegei

A cifrarák hazánk leggyakoribb idegenhonos rákfaja. Testhossza 11-12 centiméter. Feje felülnézetben kerekded, a nyaki barázda előtt és mögött a hátpajzs külső szélénél apró tüskék láthatók. Színe általában barna. A potroh hátlemezein barnásvörös foltok láthatók, erről kapta magyar nevét. Ollói a testméretéhez viszonyítva kisebbek, mint az őshonos fajoknál. Az ollók kéztő ízének belső oldala egy tüskébe fut ki. A merev száron és a mozgatható száron egy sötétebb folt található, mely a végén narancssárga színű.

Irodalom

Botta-Dukát Z. (2016): Inváziós fajok terjedési útvonalainak átfogó elemzése és hazai értékelése. MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót, 264 p.

https://en.wikipedia.org/wiki/Orconectes_limosus

https://www.specieinvasive.it/index.php/it/specie-di-rilevanza-unionale/schede-risk-assessment/file/Orconectes%20limosus.pdf

http://nonnativespecies.ie/wp-content/uploads/2014/03/Orconectes-limosus-Spiny-cheek-Crayfish1.pdf

Fotó: https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Orconectes_limosus

Dokumentumok

• cifrarak-5f3a8ab0cba24.pdf