Az Aggteleki Nemzeti Park lenyűgöző gyepes élőhelyei és egyedülálló életközösségei folyamatos figyelmet és gondoskodást igényelnek. Az itt megtelepedő és gyors térfoglalásra képes inváziós növényfajok ugyanis komoly veszélyt jelentenek a helyi ökológiai rendszerekre. Közülük is a legnagyobb kihívást a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) jelenti, amely természetvédelmi beavatkozás nélkül rendkívül gyorsan terjedne a gyepeken. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI) azonban nem hátrál meg: immár 17 éve folyik a szisztematikus és elszánt küzdelem e veszélyes özönnövény visszaszorításáért.

A hosszú évek óta tartó munka mára látványos sikereket hozott, amely nem valósulhatott volna meg csak az Igazgatóság magányos erőfeszítésével. Ez a küzdelem a példaértékű, többéves szakmai és társadalmi összefogás mintapéldája.

Közös erővel a természet védelméért

Az ANPI munkájának gerincét az a szoros partnerség adja, amely az Igazgatóság, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztálya, a szakminisztérium, valamint a helyben gazdálkodók, erdőgazdálkodók és önkormányzatok között alakult ki.

Az állami védekezési programok hatósági és koordinációs hátterét biztosító Kormányhivatal, valamint a Nemzeti Park szakembereinek folyamatos területi jelenléte és az évente százas nagyságrendű formális és informális egyeztetés szilárd alapot ad a közös fellépésnek.

A siker igazi kulcsát azonban a helyi gazdálkodók elkötelezettsége jelenti. Az özönnövények elleni védekezés ugyanis komplex munkaszervezést, anyagi áldozatokat és jelentős plusz időráfordítást igényel tőlük. A gazdálkodók mégis hosszú évek óta vállalják ezt a felelősséget, és az optimális időpontban – a virágzást és a magérlelést megakadályozva – végzik el a mechanikai kezeléseket (kaszálást, legeltetést és legelőápolást).

A technológia és a precizitás eredményei

A védekezés két pilléren nyugszik: a mechanikai gyengítésen és a rendkívül precíz, vegyszeres pontpermetezésen. 2026-ban az „Állami védekezés” program keretében az ANPI vagyonkezelésben lévő 698 hektáron végeztetünk célzott, vegyszeres pontpermetezést. A kezelési protokollal összhangban egy-egy foltot évente háromszor (azaz két ismétléssel) kezeltetünk, hogy a sarjakat és a véletlenül kimaradt egyedeket is visszaszorítsuk.

Ezt a kezelést alapozza meg 1684,7 hektáron megvalósított mechanikus visszaszorítás (legeltetés és kaszálás).

Ez a kombinált módszer már a korábbi években is áttörő sikert hozott: a nyílt gyepeken a kanadai aranyvessző állománya a vegyszeresen is kezelt területeken szinte teljesen összeomlott. Ahol korábban sűrű sárga inváziós-növénytenger borította a tájat, ott ma már alig találni néhány szálat az özönnövényből, visszaadva a helyet az őshonos növénytársulásoknak.

Az aszály, mint nem várt szövetséges: új fokozatba kapcsol a védekezés

Bár az utóbbi években tapasztalt országos aszály komoly kihívás elé állítja a mezőgazdaságot, a természetvédelmi szakemberek számára egy váratlan, de annál jelentősebb lehetőséget is tartogat. Az aszályos időszak ugyanis – paradox módon – felerősítheti az aranyvessző elleni védekezés hatékonyságát.

A mechanikus kezelések (legeltetés, kaszálás) után a kanadai aranyvessző egyedei egyébként is jelentős energiát veszítenek az új hajtások fejlesztése során. Ha ehhez a tartós szárazság okozta vízhiány és fiziológiai stressz is párosul, a növények kondíciója drasztikusan leromlik. Az amúgy is legyengült, rossz kondícióban lévő aranyvessző egyedek vegyszeres utókezelése (a pontpermetezés) ilyenkor sokkal hatékonyabb lehet, mint bármikor korábban. A legyengült növényi szervezet sokkal kevésbé képes ellenállni a hatóanyagnak, így a célzott beavatkozások még radikálisabb pusztulást idézhetnek elő az inváziós állományban.

Ez a nem várt környezeti tényező az elkötelezett humán erőfeszítésekkel párosulva most egyedülálló alkalmat teremt arra, hogy az eddig elért pozitív trendeket új szintre emeljük.

A szélmalomharctól a teljes győzelemig

Néhány évvel ezelőtt a kanadai aranyvessző elleni védekezés még végtelen szélmalomharcnak tűnt. Ma viszont az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai bizakodóak: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szoros együttműködés és a kitartó munka révén egy-két éven belül a terület nagyobb részéről teljesen visszaszorítható ez a veszélyes inváziós faj. Innen majd az európai szinten is figyelemreméltó munka eredményeként egy teljesen új fejezet kezdődhet, állapotőrzés lesz munkatársaink feladata. Ennek fontosságát hangsúlyozni kell, hisz a környező területeken továbbra is jelentős problémát okoz a faj terjeszkedése, mely biztosan érinteni fogja a már kezelt területet is.

Az Aggteleki Nemzeti Park sikertörténete világos üzenetet hordoz: a természet megóvása közös ügyünk, és ha a hatóságok, a nemzeti park és a helyi gazdálkodók összefognak, még a legmakacsabb ökológiai kihívásokkal szemben is győzelmet arathatunk.