Az őshonos mocsári teknős (Emys orbicularis) nem szokatlan látvány annak, aki a Tisza világban otthonosan mozog, sőt a behurcolt, illetve kivadult sárga- és vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta, ill. T. scripta elegans) is egyre gyakrabban kerül szem elé. Arra viszont senki sem számított, hogy új jelenlévő fajként kell értelmezni egy eddig csak háziállatként tartott kedvencet, nevezetesen a mississippi tarajosteknőst (Graptemys pseudogeographica).

A Közép-tiszai Tájvédelmi Körzetben történő célzott területbejárások során a folyóparti kidőlt fákon észlelhetők leggyakrabban a teknősök különböző fajai, ezek ideális napozóhelyet biztosítanak számukra és kedvező alkalom megfigyelésükre is. Ez év nyarán ilyen helyzetben találták magukat a Közép-Tisza – Jászság Tájegység természetvédelmi őrei, amikor is 2 egyed teknőst véltek felfedezni egy, a folyóba lógó faágon. Közelebbről szemügyre véve az állatokat kiderült, hogy azok egymástól eltérő fajúak és egyik sem a hazai fauna tagja. Zvara Gábor természetvédelmi őr azonosította a páncélosokat: a nagyobb méretű egyed egy sárgafülű ékszerteknős, a kisebb pedig egy mississippi tarajosteknős volt. Ez utóbbit többek között a páncélja középvonalán húzódó taréj szerű kiemelkedésekről lehet megismerni. Ezt az állatfajt természetes környezetben még nem figyelte meg senki a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, ami azt jelenti, hogy új faj került a vadon előforduló élőlények sorába.

Az említett idegenhonos teknősfajok Észak-Amerikából kerültek Európába és azt követően hamarosan elterjedt házikedvenccé váltak. Ma már tudva levő, hogy részben a felelőtlen kisállattartás következtében az ékszerteknősök kivadulva életképes populációt alkotnak. Helyi viszonylatban bizonyító erejű példa erre a közelmúltban a szolnoki Alcsiszigeti-Holt-Tiszán előkerült fiatal egyed. A mississippi tarajosteknősről még nincs ilyesféle információja a természetvédelem szakembereinek, minthogy arról sem, hogy a telet átvészelik-e. Aggasztó tény viszont az, hogy Észak-Olaszországban már szaporodó egyedeit dokumentálták. Hogy milyen hatást gyakorol a faj hazai fauna képviselőire, az ökoszisztémára, illetve szaporodásra, invázióra képes-e a faj, ezek mind megválaszolandó kérdések.

Ez a példa is alátámasztja és fontos tudatosítani, hogy megunt házi kedvenceinket (legyen az a növények -, vagy az állatok országának képviselője) semmiképpen sem szabad az ember felügyelete alól kiengedni, tehát ezek az állatok felelősen nem engedhetők szabadon. Egyrészt nem tudható, hogy életben marad-e, tehát állatkínzás is elkövethető, másrészt a kivadult állatok hazai életközösségre gyakorolt hatása sok esetben hatalmas kockázattal és beláthatatlan következményekkel jár. Tartásuk során fokozott figyelemmel kell lenni a szökés kockázatára is. Ökológiai katasztrófák (élőhelyvesztés, táplálék konkurencia, kihalás, stb.) alakultak ki ilyen felelőtlen hozzáállás következményeképpen.

A természetvédelmi őrszolgálat kiemelt feladata az inváziós fajok monitorozása, amely az ehhez kapcsolódó védelmi tevékenységek alapját képezik. A faj nem áll természetvédelmi oltalom alatt sem hazánkban, sem pedig nemzetközi kitekintésben.

Fotók: Monoki Ákos, Nagy Gábor