Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) visszaszorítása a Tompapusztai löszgyep mellett
Kategória: Ismeretterjesztés
A Körös-Maros Nemzeti Park egyik kiemelt értéke a Battonya határában található, fokozottan védett Tompapusztai löszgyep. A gyepet fajgazdag löszpusztagyep (Salvio-Festucetum rupicolae) tiszántúli változata alkotja, a Száraz-ér ölelésében.
Az utóbbi években lehetőség nyílt a szomszédos ingatlanokon a terület bővítésére és visszagyepesítésére. Így az ősgyep fokozottan védett állata, a földalatti életmódot folytató magyar földikutya számára is lehetőség nyílt az új területek elfoglalására.
Az egyik bővítési terület szélén egykor az 1800-as évek végén épült Vertán-kúria épülete és annak parkja helyezkedett el. Az egykori park növényzete helyén már jelentős mennyiségben fordul az idegenhonos mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) elő. A bálványfa sarjról és a magtermő példányok magszórásából is elterjedt a parlagot körülvevő facsoportban, ezen kívül a gyepesítéssel érintett parlagokon is megjelentek magszórásból származó egyedei.
A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) eredetileg kertészeti és erdészeti céllal került hazánkba. A 20. század közepén már az emberi hatásnak és a spontán terjedésének köszönhetően széles körben elterjedt. Kelet-Ázsiában őshonos, nálunk inváziós fásszárúnak számít, az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos fajok listáján is szerepel. Vegetatívan szaporodva sarjtelepeket képez, egyébként bőségesen szórja a magját és repítőkészülékes lependékjei messze elrepülnek. Az idősebb fák akár 25 méter magasra is megnőhetnek. A növény irtására csak a vegyszeres technológia alkalmas, ugyanis mechanikus irtás, fakivágás esetén egy nagyméretű fa helyén több száz sarj jelenik meg.
A löszgyep melletti parlag szegélyében sok nagyméretű magtermő bálványfa és több száz vékonyabb, sarjeredetű kisebb fa is található. Tompapusztán a kezelés első körben a nagyméretű bálványfák glifozát tartalmú vegyszerrel történő törzsinjektálásával történt szeptember hónapban, későbbiekben pedig a sarjeredetű vékonyabb fák is sorra kerültek. Az őszi időpont alkalmas leginkább a törzsinjektálásra, mivel a növény ilyenkor már a gyökerek felé szállítja a vegyszert és így hatékonyabban lehet kipusztítani. A jövő évben a kisebb átmérőjű sarjak háncsolásával és vegyszeres kéregkenésével folytatódik az irtás. A vegyszerezés hatása már egy-másfél héttel a kezelést követően megmutatkozott, elkezdtek leszáradni a növények. A teljes kipusztítást éveken át folyó kezelés során lehet csak elérni, rendszeresen kell kezelni a meglévő sarjakat. A fák kivágására a teljes kipusztításuk után kerülhet sor, mivel így lehet megakadályozni az újrasarjadást.
Fotók: Sallainé Kapocsi Judit