Észak- és Közép-Amerikában őshonos fafaj, melyet Magyarországon az 1960-as években elsősorban az alföldi folyók hullámterébe telepítettek tömegesen, de ültettek belőle a homokos és enyhén szikes talajú területekre is. A szennyezett levegőt jól tűri, ezért városi környezetben parkfának ültetik.

A 12-15 méteresre megnövő fa ellenálló, szárazságtűrő, de jól tűri a vízborítást is. Talajban nem válogat. Terebélyes sudaras koronát fejleszt, de ha valamilyen sérülés éri, gyakran tőből újra sarjad, és többtörzsű bokorfává fejlődik. Kérge szürkés, sima, idősebb korában árkolt, repedezett. Vesszői olívazöld, barna vagy lilás színűek, kézzel könnyen letörölhető viaszrétegtől hamvasak. Levélállása keresztben átellenes, levelei a juharok közt ritkaságnak számító módon páratlanul szárnyasan összetettek. Levélkéi durván fogasak vagy karéjosak-hasadtak lehetnek. Színi oldalukon világoszöldek, fonákjuk kopasz vagy pelyhesen szőrös, őszi lobszíne okkersárga. Rügyei hosszúkás-tojásdadok, vesszőhöz simulók, bársonyosan szőrösek. Az oldalrügyek nagyobbak, mint a csúcsrügy. Virágai váltivarúak és kétlakiak, a rövidhajtásokon rövid tengelyű fürtvirágzatokban állnak. A porzós virágok kocsányai vörösek vagy sárgák lehetnek, 4 porzót viselnek, virágtakarójuk a szélmegporzáshoz való alkalmazkodásnak megfelelően csökevényes. A termős virágzatok halványzöldek. Termése ikerlependék, 60°-nál kisebb szögben állnak, 4 cm hosszúak. A termés magot tartalmazó része hosszúkás, bordázott. A termés érés után a következő nyárig a fán maradhat. Magja csírázóképességét hosszú ideig megőrzi, az első tavaszi meleg napoktól késő őszig folyamatosan csírázhat. Magvai táplálékot jelentenek sok madárfajnak és a mókusoknak. Sajnos azonban nem sok egyéb tulajdonságát tudjuk a javára írni!

Gazdasági jelentőségét kevésbé puha fájának felhasználása (tűzifa, karó), mint inkább kártevőterjesztésben játszott szerepe határozza meg. A zöld juhar a fehér eperfa (Morus alba L.) mellett az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea DRURY) egyik elsőrendű tápnövénye. Vidéki környezetben a zöld juhar e lepke terjedéséhez és ezáltal gyümölcsfákon okozott kártételéhez is nagymértékben hozzájárul.

Másik károkozása, hogy réslakó, vagyis meglepően kis helyekre is bejut, és ott képes fejlődni, gyökereivel így okozva kárt az épületekben.

A zöld juhar átalakító inváziós faj, ami természetvédelmi szempontból a legkedvezőtlenebb besorolást jelenti!

Ez az inváziós juharfaj leggyakrabban az erdők második szintjében alkot homogén állományt, de gyepeken, parlagokon gyakran elegyetlen állományokat is létrehoz. A természetes erdőfelújulást akadályozza: megjelenése után az őshonos fa- és cserjefajok kiszorulnak, a lágyszárú szint elszegényedik, a vegetációra települő fauna (pl. értékes, természetes ártéri erdőkben élő rovarfajok) eltűnnek a területről.

A megritkult ártéri kaszálókon, legelőkön megjelenve gyorsan terjed, a hagyományos művelést akadályozza, élőhelyét degradálja (ismert allelopatikus, azaz csírázásgátló hatása is); csak folyamatos kaszálással, szárzúzással lehet kordában tartani.

A zöld juhar térfoglalása és az általa okozott természetvédelmi problémák a Duna-Dráva Nemzeti Park Duna-menti területein is igen jellemzőek.