A széleslevelű nyílfű megjelenése az Őrségi Nemzeti Park fokozottan védett lápján
Kategória: Ismeretterjesztés
A széleslevelű nyílfű terjedése egy fokozottan védett, természeti értékekben bővelkedő lápterületen, nagyon jól szemlélteti az inváziós tulajdonságokkal bíró idegenhonos dísznövények természetbe kerülésének veszélyeit.
A széleslevelű nyílfű (Sagittaria latifolia) Észak-Amerikából származó, évelő, rizómás vízinövény, amely mocsaras, lassan áramló vagy sekély álló vizekben él. Nevét jellegzetes, nyílhegy alakú leveleiről kapta. Európában inváziós fajként tartják számon, mivel gyorsan terjed, sűrű állományokat alkot, és kiszoríthatja az őshonos vízinövényeket. Megjelenése veszélyezteti a vízi élőhelyek természetes egyensúlyát, csökkenti a biológiai sokféleséget, valamint gazdasági károkat is okozhat az öntözőrendszerek és vízhasználati területek működésében.
A Szentgotthárd közeli fokozottan védett Sásos-tó kiemelkedő élőhelye számos ritka és védett növényfajnak, úgymint a tőzegmoha (Sphagnum spp.), a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), a tőzegeper (Potentilla palustris). A lápterületen folyamatosan zajlik a védett értékek felmérése, ennek köszönhetően figyeltek fel munkatársaink az oda nem illő növény megjelenésére. Hazánkban őshonos rokonától, a keskenylevelű nyílfűtől (Sagittaria sagittifolia) levelének formája alapján különböztethető meg. A széleslevelű nyílfű kertészeti áruházakban kapható, kerti tavakban dísznövényként használt faj. Eddigi vizsgálatok alapján a natív elterjedési területén kívül csak vegetatív úton szaporodik, azonban kisebb rizómadarabok kikerülésével nagyon könnyen megtelepedhet vizes élőhelyeken. A Sásos-tóban megfigyelt állomány felbukkanásáról egyelőre nem tudjuk, hogy szándékos betelepítés vagy véletlen kikerülés eredménye.
Ez a fűzláp mozaikokkal tarkított zsombéksásos terület különösen érzékeny és értékes élőhely, ezért a széleslevelű nyílfű megjelenése ott komoly természetvédelmi kockázatot jelent. Amennyiben nagy kiterjedésű állományt hoz létre, kiszoríthatja élőhelyéről az őshonos fajokat. Eltávolítása nem egyszerű feladat, vegyszeres irtása az adott élőhelyen kizárt. A növényi részek mechanikus eltávolítása az úszólápból ugyancsak embert próbáló, a siker eléréséhez a teljes növényt szükséges kivenni, mivel a beszakadt részekből újból kihajthat. Emellett az úszóláp erőteljes mechanikai bolygatása nagy kockázatot jelent a jelenlevő védett értékekre, megváltoztathatja az úszóláp szerkezetét. Egyéb, inváziós növényfajok esetén alkalmazott módszerek (takarás, vízszintcsökkentés) az őshonos növényzetre is káros hatással lehetnek. Jelenleg keressük a helyszín egyedi körülményeihez legalkalmasabb módszert, addig pedig a nyílfű állományának változásait folyamatosan nyomon követjük.