Az inváziós fajok olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy adott élőhelyen megtelepedjenek, elszaporodjanak és akár domináns helyet foglaljanak el az ökoszisztémában. Legtöbbször nagy tűrőképességük és agresszív terjedésük miatt megjelenésük az ott élő őshonos, általában szűkebb határokkal rendelkező növény és állatvilág kárára válik. 

A nutria egy Dél-Amerikában honos nagyméretű rágcsáló. A 70-es, 80-as években bundájáért tenyésztették, majd az igények megszűnése és a piac összeomlása után a telepeken tartott állatokat szabadon engedték. Bár más éghajlathoz alkalmazkodott, a mi környezetünkben is kiválóan érzi magát, áttelelését az utóbbi években tapasztalt enyhe téli időjárás is megkönnyítette. Igazi inváziós fajhoz méltóan könnyen alkalmazkodik, gyorsan szaporodik. A nagy alomszámnak és évenkénti 2-3 alomnak köszönhetően rohamosan terjed a vízfolyások mentén.

Azokban az országokban, ahol már korábban megjelent, hatalmas gazdasági károkat okozott a szántóföldi növénytermesztésben ill. a vízfolyások partfalainak, gátjainak rongálásával. Nagyobb méretű kolóniákban él és a család összefüggő, több bejárattal rendelkező üregrendszert ás a vízpartokon, amivel jelentős gazdasági károkat és sok problémát okoz a vízügyi kezelők számára. Kártétele a természetes környezetben is számottevő, táplálkozása során számos vízparthoz köthető növény és állatfaj számára jelentheti élő- vagy szaporodóhelyének megszűnését. Üregásása sok esetben partszakadásokat idéz elő, amellyel partfalakban fészkelő madarak (gyurgyalag, partifecske) költését teheti tönkre. Nagyobb kolóniák táplálkozása során elpusztíthatnak nádasokat, vízparti élőhelyeket, a partokhoz kötődő fészkelőhelyeket, vizes élőhelyeken nagyobb nyílt vízfelületeket alakíthatnak ki, amely hátrányosan érinti az élőhely minőségét. Tevékenysége miatt szerepel a Természetvédelmi Világszövetség 100 legveszélyesebb inváziós faját tartalmazó listáján, 2016-ban pedig bekerült az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékébe. Ezáltal a tagállamok kötelezettek intézkedni a terjedés megállítása érdekében.

Magyarországon mutatkozó terjedése még olyan fázisban van, ahol ökológiai, gazdasági károkozása még nem jelentős és elszaporodását még meg lehet állítani. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 2016-ban jelent meg, minden bizonnyal a Rába mentén jutott el ide Ausztria irányából. A korai felismerésre reagálva a tavalyi évben a működési területen gyérítési programot szerveztünk, amely során 54 egyedet sikerült kiemelni az állományból. A leghatékonyabbnak az élvefogó csapda bizonyult, sorban egymás mellé kihelyezett csapdák is megtelnek megfelelő csalétek használatával. A program során mind ládacsapdák, mind a lakottnak vélt üregek bejáratához rögzített csőcsapdák is eredményesen működtek. A csapdák kihelyezésének helyszíneit a vadászok, horgászok, vízügyi szakemberek és természetvédelmi őrök megfigyelései alapján választottuk ki. Négy helyszínen sikerült nutria egyedeket befogni a Rába és a betorkolló patakok partján. A csapdák kihelyezését és ellenőrzését egy megbízott vállalkozó, Czabán Dávid végezte, az állatok tevékenységét több helyen vadkamerával rögzítette. A csapdázás mellett a Rába mentén fegyveres vadászatra is adódik lehetőség, mivel természetes ragadozó híján az állatok nem félénkek, néhány méternyi távolságra is megközelíthetőek. A kenuból történő kilövések során az ŐNPI vadászatra jogosult munkatársai is bekapcsolódtak. A programban aktív együttműködés alakult ki a helyi vadásztársaságok, horgászszövetségek munkatársaival, így nagyon sok értékes megfigyeléssel és tapasztalattal gazdagodott az Igazgatóság. Az elejtett állatok vizsgálata alapján nagyon sokat megtudhatunk a nutria szociális, táplálkozási, reprodukciós tulajdonságairól. Ezeket az információkat az idei év során igyekszünk hasznosítani és tovább növelni a gyérítési program sikerességét, amellyel megelőzhetjük a faj térhódítását.

Borítókép: Réti-Michalkó Melinda