A Cinege-patak völgye egyik utódja annak a Balaton kialakulása előtti, párhuzamos völgyekből álló vízhálózatnak, amely a Dunántúli-középhegység felől dél-délkelet felé futott végig a Dunántúlon. A földszerkezeti mozgások következtében a tó medencéjének fokozatos besüllyedése és a defláció a Cinege-patak ősét vízválasztókkal tagolta s északi szakaszát a Balaton felé irányította. A Cinege-patak táplálta 10 tagú tófüzér mentének természeti változatosságát legjobban a természetes növényzet tükrözi.

A megközelítőleg 245 ha kiterjedésű terület élőhelyek sokaságának ad otthont. Az erdős sztyepp zónába tartozó völgyben a tavak, vizes élőhelyek, erdős és gyepes mozaikok pedig az élővilág gazdagságát is előrevetítik, a terület kiemelkedő madárvilággal rendelkezik.

A természeti körülmények megőrzése érdekében a mozaikos kaszálás és az erdőgazdálkodási tevékenység elengedhetetlen része a természetvédelmi kezelésnek, célzott beavatkozásokkal kiegészítve, melyek az agresszíven terjedő idegenhonos, inváziós fajok visszaszorítását segítik. Sajnos a terület déli részén, a sztyeppréten, valamint annak közvetlen határán jelen van több özönfaj, köztük a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és a fehér akác (Robinia pseudoacacia), a forrástól északra pedig a zöld juhar (Acer negundo), melyek intenzíven terjednek. Így 2024 őszén a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai megkezdték és közel 0,5 ha kiterjedésben végezték el a mirigyes bálványfa és zöld juhar példányainak visszaszorítását. Mivel az özönfajok közös jellemzője, hogy mechanikai kezelésre (kaszálásra, kivágásra) intenzív sarjadással reagálnak, a bálványfa irtását leghatékonyabban vegyszeres úton lehet elvégezni; Igazgatóságunk törzsinjektálás és felületkenés módszerét alkalmazta. A nagyméretű, magtermő fák, valamint a sűrű sarjhajtások együttes jelenléte nehezítette a munkafolyamatot, mely így igen embert próbáló feladatot jelentett, de reméljük, hogy nem hiába. 

Szöveg: Biró Éva

Kép: Tótiván Benjámin

Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság