A dísznövényként, mézelő növényként behurcolt bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) irtása azon csekély „hálás” feladatok közé tartozik az inváziós fajok kezelésének szélmalomharcában, ami pár év alatt látványos eredményeket hozhat.
A Dél-Tiszántúlon a legnagyobb inváziójára 2013-ban lettek figyelmesek a Békéscsaba területén átfolyó Élővíz–csatornában. Az eltávolítására az önkénteseket is bevontak a helyiek, rendkívül nagy növénytömeget sikerült kiszedni a vízből.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság és a Kisalföldi ASZC Roth Gyula Erdészeti Technikum összefogásának köszönhetően több mint 3 hektáron tisztult meg a Szigetköz az idegenhonos fás szárú fafajoktól.
A Töreki-tavak helyi jelentőségű védett természeti terület Siófok határában húzódik, melyet 1994-ben nyilvánítottak védetté.
A zöld juhar mára az egész országban elterjedt, a Duna alsó szakaszán és a Tisza mentén tömeges. A hazai hullámtereken sok helyen olyan mértékben eluralkodott, hogy már minden más fásszárú növényt kiszorított és homogén állományokat alkot.
Az Eger-patakon, Heves vármegye székhelyén idén bizonyítottan megjelent az inváziós nutria (Myocastor coypus).
A széleslevelű nyílfű terjedése egy fokozottan védett, természeti értékekben bővelkedő lápterületen, nagyon jól szemlélteti az inváziós tulajdonságokkal bíró idegenhonos dísznövények természetbe kerülésének veszélyeit.
Az invazív gyomfaként számon tartott bálványfával szemben nem rendelkezünk hatékony védekezési eljárással. Az elmúlt másfél évtizedben Észak-Amerikában és Európában is megjelentek a bálványfát hatékonyan fertőző Verticillium gombatörzsek.
A vörös mocsárrák (Procambarus clarkii) észak-amerikai elterjedésű faj, az Egyesült Államok déli államainak területén és Mexikó északi részén őshonos.
Egy évvel ezelőtt a Petőfi Rádión hallható Holnapután című fenntarthatósági magazin számára interjú készült az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztályának ökológiai referensével az inváziós fajok kapcsán.
