A Szosznovszkij-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) irtása során szerzett tapasztalatok a Kiskunságban

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén 2017-2019 között végeztek mechanikai illetve vegyszeres kezelést a Szosznovszkij-medvetalp visszaszorítása érdekében.

A Szosznovszkij-medvetalp őshazája Kelet- és Közép Kaukázus, Északkelet-Törökország, Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán. Élőhelye természetes elterjedési területén hegyi patakpartok, hegyi rétek, patakmenti magaskórósok. Fényigénye miatt elsősorban a nyílt élőhelyeket képes meghódítani, záródó, fás vegetáció alatt fokozatosan visszaszorul. Szaporodása generatív, a magok az anyanövény közvetlen közelében szóródnak, de vízzel és széllel való terjedés is igazolt. Európába dekoratív megjelenése miatt és takarmánynövényként telepítették.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén 2015-ben észleltük először a növény megjelenését a kiskőrösi Ökördi-lápok elnevezésű területen, magaskórós, nádas növénytársulásban. A növény bekerülésének módja nem ismert, feltehetően véletlenül, külföldről származó magkeverékkel kerülhetett a területre. Még abban az évben az ingatlantulajdonosok hozzájárulásával az állomány egy részét sikerült glifozát tartalmú növényvédőszerrel, kézi kenéssel kezelni, de az állomány kisebb részét nem tudtuk megközelíteni. A teljes állománynagyság 100 tő körüli volt 2015-ben.

A területen 2017. június elején végzett célzott ellenőrzés során meglepetésünkre mintegy 800-1000 töves virágzó állománya tenyészett a Szosznovszkij medvetalpnak, egymáshoz közeli, két helyszínen, az első helyszínen az irtást haladéktalanul, június 17-én megkezdtük.

Gondot okozott a helyszín megközelítése, tekintve, hogy vízállásos, sűrű nádas, gyékényes, magaskórós növénytársulásban nőttek a medvetalp tövek, ezért a munkagép részére megközelítő utat kellett kézi erővel vágni, továbbá számos növényfolt géppel nem hozzáférhető helyen nőtt. Figyelembe kellett venni a növény veszélyes voltát is, mivel a bőrrel érintkezve, UV-sugárzás hatására égési sérülésekre emlékeztető hólyagok keletkeznek a bőrön.

A területet elfoglaló, összefüggő állományt alkotó nagyszámú egyed miatt mechanikai irtás mellett döntöttünk, amely során a KNPI tulajdonát képező erdészeti szárzúzót használtunk, a különálló egyedeket kézi motoros fűkaszával távolítottuk el, vegyvédelmi ruházatban. A nagyobb állományt sikerült eltávolítani, amelynek az időjárási körülmények is kedveztek a talajfelszín száradása miatt. Az erdő alatti kisebb folt irtása munkagépekkel nem volt lehetséges, ezrét ott vegyszeres irtást végeztünk.

A szárzúzást követően a medvetalp egyedek gyorsan újrasarjadtak, ezért 2017. vegetációs időszakában még háromszor kellett a kezelést megismételni, kétszer mechanikai, egyszer vegyszeres kezelést végeztünk, glifozát tartalmú növényvédő-szerrel.

Egy kisebb, különálló állomány (2. sz. terület) kiirtását 2017-ben nem tudtuk elvégezni, tekintve, hogy magas vízállású, nehezen megközelíthető helyen volt, kb. 0,3 ha nagyságú területet foglalt el a kb. 300 töves állomány. A 2. számú területre először 2018. júliusában sikerült bejutni, és a medvetalp egyedeket vegyszeresen kezelni.
2018. tavaszán négy alkalommal történt az újrasarjadó illetve magról kelő egyedek vegyszerezése. Már az első kezelés után az újrakelő egyedek 70%-ka elsárgult, a szeptemberi ellenőrzés alkalmával az 1. sz. területen csupán 10 tő magonc került elő, míg a 2. sz. területen 100 tő újulat volt, amelyeket szeptemberben még 2 alkalommal kezeltünk.

2019. évben egy alkalommal, június hónapban történt meg a néhány tucat magonc vegyszerezése. Tekintve, hogy kaszálás a területen nem történt, ezért a vegetációs idő végére újra felnőtt a nádas-gyékényes-magaskórós vegetáció. A magasra nőtt, nehezen járható növényzetben a medvetalp egyedek megtalálása nem volt könnyű, az októberi ellenőrzés során néhány kihajtott egyedet, köztük 2 pld. virágkórót is találtunk, aminek következtében a terület újabb szárzúzása mellett döntöttünk.

Tapasztalatok, összegzés
A Kiskőrösi Ökördi-lápok területén 2015-ben észlelt Szosznovszkij-medvetalp 2017-re, a kezelés elmaradása és a kedvező környezeti feltételek miatt „berobbant”, és nagyszámú (800-1000 tő) virágzó példányt produkált, főleg a nyíltabb helyeken virágzott, a zárt erdő alatti egyedek virágot nem hoztak. A mechanikai kezelés (kaszálás, szárzúzás) önmagában nem bizonyult elégségesnek, a növény rövid időn belül újrasarjadt. A vegyszeres kezelésre viszont jól reagált, 2 évi kezelés után sikerült az állomány nagyságát 5% alá visszaszorítani. Hátradőlni azonban még nem lehet, mert magjai 10-15 évig is csíraképesek maradnak a talajban, ezért minden évben legalább egyszeri mechanikai és egyszeri vegyszeres kezelést kell alkalmazni a magról kelt egyedek visszaszorítására.



ladybug