Előfordulás

A mirigyes bálványfa Kína középső és északkeleti részén, illetve a Koreai-félszigeten őshonos. Európába 1751-ben került, kertekbe, parkokba, útszélekre ültették. Az egykori, futóhomok megkötési célú tudatos telepítéseinek és spontán kivadulásainak köszönhetően a XX. sz. közepétől már meghonosodottnak tekinthető az Alföld területén. Napjainkban az ország melegebb klímájú dombvidéki területein is szinte mindenhol előfordul, viszonylag ritka a Nyugat-Dunántúlon és középhegységeink magasabb régióiban. Könnyebben megtelepszik a nyílt, bolygatott talajfelszíneken, felhagyott területeken, de a nem bolygatott élőhelyeken is megjelenik, ezzel értékes növénytársulásokat veszélyeztet, illetve ökológiai és gazdasági károkat okoz. Rendkívül gyors növekedésének, agresszív sarjadásának, kiemelkedően versengő viselkedésének és bomló avarjából származó allelopátiás vegyületeknek, illetve többlet nitrogénnek köszönhetően nem csak benépesíti, de jelentősen át is alakítja az élőhelyeket. Hazánkban a legveszélyesebb özönfajok egyike, megtelepedés után kifejezetten nehezen kiszorítható.

Vonatkozó jogszabályok

• 1143/2014/EU rendelet az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről
• 408/2016. (XII. 13.) Korm. rendelet az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről
• 61/2017. (XII. 21.) FM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról
• 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet a NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól
• 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet a fás szárú növények védelméről

Kezelési lehetőségek

A visszaszorítás eredményessége nagyban függ a terület adottságaitól, így a következőkben több lehetséges kezelési módot ismertetünk. Ezeket a gyakorlatban alapul lehet venni a kezelni kívánt terület/állomány helyi adottságainak figyelembevételével. Meg kell jegyeznünk, hogy önmagában egyik módszer sem üdvözítő, a legtöbb esetben ezek kombinációja lehet hatásos. Az ilyen intézkedések célja a mirigyes bálványfa további terjedésének gátlása, az őshonos növényfajok védelme, az ökológiai egyensúly fenntartása, valamint a gazdasági károk minimalizálása.

1. Mechanikai irtás

A mechanikai irtás során az egyedeket rendszeresen (havonta, kéthavonta) le kell vágni. Fel kell készülni arra, hogy a bálványfa sérülésre fokozott sarjadzással reagál és akár tömegesen is jelenhetnek meg sarjak. Kellő kitartással és időráfordítással, előbb-utóbb kimerülnek a tartalék tápanyag készletek és végleg eltűnik. Ha magszóró fa volt az állományban, akkor a talajban elfekvő magkészlet, ami megfelelő körülmények esetén csírázásnak indulhat. A csíranövényeket a legegyszerűbb kézzel kihúzni.

2. Vegyszeres kezelés

A bálványfa esetében az irtás leghatékonyabb módja a vegyszeres kezelés. 

A vegyszeres visszaszorítás általános alapelvei:

• Tilos olyan kezelést megkezdeni, amelynek bizonyosan nem tudjuk az összes lépését teljesen elvégezni, mivel a legtöbb inváziós növényfaj agresszív vegetatív területfoglalásba kezd a bolygatás hatására.
• A kezelés megkezdésekor figyelembe kell venni a növény terjedési stratégiáját, és ennek megfelelően kell kialakítani a kezelések térbeli, időbeli rendjét, így a már megtisztított terület kevésbé fertőződik újra.
• A vegyszeres kezelés időzítése és eszköze optimálisan alkalmazkodjon a visszaszorítani szándékozott faj életmenetéhez. Így lehet biztosítani azt, hogy abban a fenológiai stádiumban avatkozzunk be, amikor a növény a legkevesebb tartalékkal rendelkezik, így az átlagosnál sérülékenyebb.
• A felhasznált vegyszermennyiség a lehető legkisebb dózisú és ismétlésszámú legyen a nem cél szervezetek védelme érdekében.
• A felhasznált vegyszert úgy kell kiválasztani, hogy környezeti és egészségügyi veszélyessége a lehető legkisebb legyen.
• A vegyszer kijuttatásának módját úgy kell megválasztani, hogy az expozíció mértéke a legkisebb, ezáltal a környezeti és egészségügyi kockázat a legalacsonyabb legyen.
• Védett természeti területen bármely kezelés csak a természetvédelmi hatóság előzetes engedélyével végezhető.
• Bármely engedélyezett vegyszert, csak a területre érvényes hatósági engedéllyel, a kezeléshez szükséges jogosítványokkal rendelkező személy jutathat ki.

Biztonsági előírások:

• Bármely engedélyezett vegyszert, csak a területre érvényes hatósági engedéllyel, a kezeléshez szükséges jogosítványokkal rendelkező személy jutathat ki.
• A munkálatok végzéséhez a hatóanyagnak megfelelő egyéni védőfelszerelés használata kötelező.
• A munkaterület fokozott védelme érdekében a gyomirtó szer elcsepegését a lehető legnagyobb mértékben meg kell akadályozni. Kiemelt figyelmet igényelnek azok a területek, ahol a mirigyes bálványfa a fokozottan védett, védett fajok élőhelyén fordul elő.

A vegyszeres kezelés típusai és módja:

1. Sebzés/Kéregkenés:

Kéregkenésre az 1 cm törzsvastagságot meghaladó egyedek esetében van lehetőség. Ekkor a kérget függőlegesen be kell hasítani a paláston körkörösen. A 8 cm-nél vastagabb egyedek esetében a teljes törzs palástján cca. 20 cm széles „gyűrűzéssel” kell előkészíteni a kezelendő felületet. A kéregkenés során glifozát alapú emulziót kell juttatni a lehántolt felszínre, hosszú szárú radiátorecsettel. (Felhasználandó hatóanyag: 360 g/l glifozát, vagy 439 g/l glifozát diammónium só)

2. Injektálás (5 cm átmérőnél nagyobb törzsek esetén)

Az 5 cm törzsátmérőnél nagyobb egyedek esetében a fúrószárral 45 fokos szögben lyukat készítünk (a fúrások közti távolság kb. 5-8 cm), majd lyukanként állatorvosi tömegoltóval 1-2 cm vegyszerkeveréket fecskendezünk bele. Ezután le kell zárni a nyílást. Ha az egyed nem pusztul el, a következő évben érdemes megismételni a műveletsort. Az elhalt fák az első kezelést követő harmadik télen vághatók ki. Az injektálás május és október között bármikor elvégezhető. A hatékony kezelés időtartama legalább 3 év.

Szükséges eszközök és anyagok:

• akkumulátoros fúrógép (a napi munkavégzéshez szükséges mennyiségű akkumulátorral)

• min. 5-6 mm átmérőjű fúrószár (célszerű fafúró)

• állatorvosi tömegoltó (ehhez bármilyen tartály kapcsolható, legegyszerűbb megoldás egy fél literes üdítős üveg)

• nyílás lezárására alkalmas anyag (gyurma, sziloplaszt, sebkenőcs)

• biztonsági adatlapon előírt védőfelszerelés

Ajánlott vegyszerkeverék (Medallon Premium helyett más glifozát hatóanyagú szer is alkalmazható):

• Medallon Premium 75% + Mezzo (4g/l) + műtrágya 15g/l oldata (Takács és mtsai 2017)

• Medallon Premium 75 %-os oldat (Kocsis 2017)

3. Lombkenés:

Az 1 cm szárvastagságnál kisebb egyedek esetén a csúcsrügyek és a lombozat ecsetelését kell elvégezni. (Felhasználandó hatóanyag 360 g/l glifozát, vagy 439 g/l glifozát diammónium só)

A terület lejárásának módszere a vegyszeres kezelés során:

A szintvonalakkal párhuzamosan, egymással csatárláncot alkotva, egymástól 10 méternél jobban el nem távolodva, a teljes terület legalább kétszeri lejárása. Az ismétlések között minimum két hétnek kell eltelni.

A vegyszeres kezelési munka ellenőrizhetőségének biztosítása:

A kezelések során a munka elvégzésének hatékonyabb ellenőrzése miatt szükséges a kenéssel kijuttatott szerhez feltűnő színű festéket (legjobb a piros színű ételfesték, mert ez elegendő ideig látható a kezelés sikerességének megítéléséhez, nem mérgező és nem csökkenti a hatóanyag hatásfokát) adagolni.

A kezelések ellenőrzése a kezelési munka során folyamatosan, illetve az ismétlő kezelés előtt, illetve annak teljes időtartalma alatt, majd a második ismétlő kezelés befejezése után egy-két héttel esedékes.

A kezelő munkanaplót köteles vezetni, melynek a kezelés és az ismétlés utáni ellenőrzését és teljesítés-igazolását a NPI szakirányítója a munkanaplóban történő bejegyzéssel adja meg. A munkanapló egyben vegyszerezési naplóként is funkcionál hatósági ellenőrzés esetére.