Elterjedés
A nagyvirágú tóalma eredetileg Dél-Amerikában, illetve Közép-Amerika egyes területein honos. Dekoratív virágja miatt kerti tavi kultúrákban ültették, a természetben Európában először Franciaországban mutatták ki a 19. század második felében. Hazánkba is dísznövényként hozták be, először 2005-ben mutatták ki a Hévízi-csatornából. Szubtrópusi faj, így Magyarországon elsősorban melegebb vizekben fordul elő, bár úgy tűnik, hogy képes enyhébb fagyokat is elviselni. A víz alatti hajtásrészek, illetve levelek a teljesen be nem fagyó víztestekben életképesek maradnak, így a fajt gyakorlatilag télállónak tekinthetjük. Jelenleg szórványos előfordulásai ismertek (Tata környéke, Hévíz, Gárdony, Tapolca).
A faj Magyarországon elsősorban vegetatív úton szaporodik, rendkívül gyors növekedésre képes, a nyári időszakban zöld tömegét 15-20 nap alatt megduplázza. A faj terjeszkedése ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt sok problémát okoz. Tömeges előfordulásaiban a víztestet 1-2 méter mélységig teljesen átszövi, kiszorítva ezzel az őshonos vízi növényzet fajait. Maga a növény mérgező, így a vízi gerinctelenek számára táplálékforrásként sok esetben alkalmatlan. Mivel a vízfelületet jelentős részben lefedi, így az oxigén oldódását nagymértékben gátolja, illetve speciális gyökérzete révén is erőteljesen szegényíti a vizekben annak koncentrációját. Nagy tömegű megjelenései gátolják a víz lefolyását, ami villámárvizekhez vezethet, illetve ellehetetleníti a hajózást is.
Vonatkozó jogszabályok
• 1143/2014/EU rendelet az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről
Kezelési lehetőségek
1. Fenntartó kezelések
A faj nagy kiterjedésű, sűrű állományaiban, ahol az egyedek kézzel vagy géppel már nem távolíthatók el maradéktalanul, illetve a meder takarása vagy kiszárítása sem kivitelezhető, évről-évre végzett mechanikus visszaszorítás (kaszálás, zöld növényi részek kiemelése a víztestből) a faj továbbterjedését lassítja, szerencsés esetben gátolja. A kezelés révén a gazdasági károk is mérsékelhetők.
2. Mechanikus eltávolítás és fóliatakarás
A faj jól lehatárolható, kisebb előfordulásaiban a gyökérzónás gépi kotrás, illetve az egyedek kézi eltávolítása (kihúzása) után létesített és legalább 2 éven át fenntartott fóliatakarás segítségével a nagyvirágú tóalma akár teljes kiirtása is lehetséges.
3. Meder kiszárítása
Azokban az esetekben, ahol lehetőség van a meder teljes, hosszabb időn át fenntartható kiszárítására (pl. a befolyó víz elvezetésével zárt csőrendszerben), szükség szerint a 2. pontban leírt fóliatakarással együtt a faj irtása lehetséges. A kezelést, különösen ha a takarás nem kivitelezhető, célszerű nagyobb fagyok alatt végezni, illetve érdemes a víz leeresztését követően a hajtásokat eltávolítani a mederből.
Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről:
