Elterjedés
A fekete törpeharcsa Észak-Amerikában őshonos faj, Kanada déli részétől a Mexikói-öbölig, a Sziklás-hegységtől az Appalache-hegységig határolható le az eredeti elterjedési területe. Hazánkban gyakorlatilag a legtöbb víztér típusban előfordul, tavak, holtágak, lassú folyású mellékágak lakója, de ezen kívül számos másodlagos élőhelyen (halastavak, öntözőcsatornák, víztározók) is előfordul. Európában már az 1800-as évek végén megjelent, Magyarországra kerülésének időpontja a legtöbb szakirodalom szerint az 1980-as évekre tehető, amikor egy olaszországi importból került a dinnyési tógazdaságba, de elképzelhető, hogy jóval korábban került a hazai vizekbe. Behozatalának célja gazdasági volt, mint oly sok más özönfaj esetében, azonban ez esetben még feltételezhetően egy félrehatározás is közrejátszott, mivel a jóval nagyobb pettyes harcsát (Ictalurus punctatus) szerették volna meghonosítani, azonban az ivadékokat összekeverték. A magyarországi Halászat című szaklapban arról ír a szerző, hogy a fekete törpeharcsáért először lelkesedtek a tógazdák, amit azonban hamarosan belátták, hogy az egyedek eben a környezetben nem nőnek meg akkorára, mint várták, ezért egyszerűen szabadon engedték őket a természetes vízterekbe.
Vonatkozó jogszabályok
• 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról
• 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről
• 2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről
• 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról
Kezelési intézkedések
Visszaszorításával elsősorban lokálisan, az adott vízterületen érdemes próbálkozni. Az alábbiakban ismertetett módszerek halászatnak minősülnek, ezért megfelelő képzettség, halászjegy és a Halászati Felügyelői írásos engedélye is szükséges a tevékenységhez, illetve a KÜSZ (Kutatásiengedély-ügyintéző Szoftver) rendszerbe is be kell jelenteni a tevékenységet, védett víztereken pedig természetvédelmi hatósági engedély is szükséges!
1. Halászat speciális törpeharcsa varsákkal: Általában nyáron és késő ősszel (ekkor már csapatokban jár a törpeharcsa) lehet végezni a varsával történő gyérítést. Javasolt a csapdák minél sűrűbben történő ellenőrzése, mivel egyrészt védett, fokozottan védett állat is kerülhet a varsába, amelyet minél előbb el kell engedni, másrészt az esetleg elpusztult törpeharcsa egyedekhez már nem fognak új, élő egyedek bemenni a varsába. Ezért is kerülni kell a mély iszapba történő telepítést. Meleg időben a partközeli területeken, a hidegebb idő beálltával a távolabbi területeken javasolt elhelyezni a varsákat. Csalogató anyagnak az egyszerű szárított kenyér is alkalmazható. A varsák segítségével a tapasztalatok szerint az állományok kordában tarthatóak.
2. "Ivadékfelhők" hálóval való egyelése: A fiatal törpeharcsák jellemzően "ivadékfelhőbe" verődve járnak, ezeket csónakról kis szembőségű hálóval kis vízterekben eredményesen lehet gyéríteni. A módszer kisebb vizeken lehet alkalmas.
3. "Ivadékfelhők" elektromos halászgéppel való egyelése: A módszer kisebb vizeken lehet alkalmas. A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló jogszabályok alapján a miniszter által kiadható kutató halfogási engedélyekkel, illetve elektromos halászgép egyedi használatára vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók a következő oldalon érhetőek el: https://halaszat.kormany.hu/halfogasi-engedelyek. Az elektromos halászgép használatához engedély kizárólag elektromos halászgép-kezelő képesítéssel rendelkező személynek adható meg. Az így engedélyezett halfogási tevékenységet csak a halgazdálkodási hatóságnál nyilvántartott, minősítési-üzembehelyezési vizsgával rendelkező és évenkénti elektromos érintésvédelmi felülvizsgálaton átesett elektromos eszközzel szabad végezni.
Módszerek az elpusztításra/eltávolításra a megfogást követően: eutanázia injekcióval, fogságban tartás.
Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről:
Özönállatfajok Magyarországon - https://www.dunaipoly.hu/uploads/2023-01/20230109120818-ozonallatfajok-magyarorszagon-magyar-oldalankent-1-o89cr9hf.pdf?1.22.6
Julien Cucherousset, Jean-Marc Paillisson & Alexandre Carpentier (2006) Is Mass Removal an Efficient Measure to Regulate the North American Catfish Ameiurus melas Outside of Its Native Range?, Journal of Freshwater Ecology, 21:4, 699-704, DOI: 10.1080/02705060.2006.9664133
Etnier, David A., and Wayne C. Starnes. The Fishes of Tennessee. Knoxville: University of Tennessee Press, 1993.
Dr. Györe Károly; Magyarország természetesvízi halai http://www.haki.hu/index.cgi?rx=&nyelv=hu&item=&searchwords2=0&menuparam4=37&menuparam_4=57&type_=4
Harka Ákos (1997). Terjed a vizeinkben a fekete törpeharcsa. Halászat, 90., 109–110.
Harka Á & Sallai Z. - Magyarország halfaunája (2004) http://dtk.tankonyvtar.hu/xmlui/handle/123456789/13419
Garcia-de-Lomas, J., Dana, E. D., Lopez-Santiago, J., Gonzalez, R., Ceballos, G., Ortega, F. (2009). First record of the North American black bullhead Ameiurus melas (Rafinesque, 1820) in the Guadalquivir Estuary (Southern Spain). Aquatic Invasions, 4(4), 719–723. https://doi.org/10.3391/ai.2009.4.4.23
G. Louette, S. Declerck (2006) Assessment and control of non-indigenous brown bullhead Ameiurus nebulosus populations using fyke nets in shallow ponds - https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.0022-1112.2006.00939.x
Molnár J. (1954). Kinek köszönhetjük a törpeharcsa betelepítését. Halászat, 9(1. évfolyam), 15.
Page, L. M., Burr, B. M. (1991). National Audubon Society., National Wildlife Federation., & Roger Tory Peterson Institute.. A field guide to freshwater fishes : North America north of Mexico. Houghton Mifflin. Retrieved from https://catalog.hathitrust.org/Record/002498916
Pintér K. (1976). A Törpeharcsa (Ictalurus nebulosus, Le Sueur). Halászat, 69.évf.mel, 113.
Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pintér K. (1991). A fekete törpeharcsa (Ictalurus melas, Rafinesque, 1820) megjelenése a Tisza vízrendszerében. Halászat, 84. évf.,2, 94–96.
Szabóné Béres Beatrix -A magyarországi törpeharcsák (Ameiurus spp.) vizsgálata morfológiai bélyegek, valamint molekuláris genetikai módszerek segítségével; Doktori (PhD) értekezés, https://archive.szie.hu/sites/default/files/szabone_beres_beatrix_ertekezes.pdf