Elterjedés és megjelenés
Észak-Amerikai eredetű, de feltehetően Közép-Amerikában és Dél-Amerika keleti részén is őshonos inváziós faj. Hazai előfordulási adatai mesterséges eredetű, regenerálódott, dús növényzetű főcsatornák területéről származnak (főként Duna-Tisza köze), valamint ismertek állományai melegvizes kifolyókban is (Tata, Hévíz). Akváriumi növény, természetes vizekbe szándékos betelepítés és/vagy véletlenszerű behurcolás révén került. Európában döntően vegetatív úton, hajtás- és gyöktörzs darabokkal terjed.
Alámerült, gyökerező, ritkábban lebegő, évelő vízinövény. Felálló hajtásai a vízszintesen fekvő rizóma felfelé forduló meghosszabbításai, az új rizómák és az úszó hajtások oldalrügyekből fejlődnek. Az alámerült levelek átellenesek, a levél nyeles, a levéllemez kör vagy vese alakú, többszörösen tenyeresen szeldelt, legyezőszerű. Az úszó levelek a virágzáskor fejlődnek ki, hosszú nyelűek, szórt állásúak. A virágok magányosak, virágzáskor pár centivel a víz fölé emelkednek. Rovar megporzású. A termés 2-4 hét alatt érik be, majd az aljzatra süllyed, a termésfal elrohad és a magok szabaddá válnak.
Vonatkozó jogszabályok
• 1143/2014/EU rendelet az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről
Kezelési lehetőségek
Az inváziós vízi növények többségére jellemző, hogy vegetatívan is képesek szaporodni. Rendkívül sikeresen terjednek letört hajtásdarabjaikkal, amelyek a hullámzás és egyéb tényezők révén messzire eljuthatnak. Ezek ismeretében a mechanikai beavatkozások nem tekinthetőek hatékony kezelésnek, nagy állományok esetén állományszabályozásra/ visszaszorításra lehet törekedni, a kisebb állományok esetén lehet reális cél az állomány teljes eltávolítása.
1. Mechanikai védekezés
a) kézi eltávolítás (kihúzás, kitépés)
Lehetséges módszer a kézi eltávolítás (szárazruhában vagy búvármerüléssel) kis állományok esetében, valamint abban az esetben, ha védendő értékek közelében szükséges elvégezni a visszaszorítást, azonban ez a módszer rendkívül idő és munkaigényes.
b) gépi eltávolítás (kihúzás, kitépés, levágás-összegyűjtés)
- biomassza eltávolítás:
- lánctalpas kotrógép (átalakított, villás kanállal)
- úszó nád és hínárvágó (vágó-gyűjtő, markoló vagy gyűjtő villa adapterrel)
A gépi eltávolítás során – figyelembe véve a faj terjedési stratégiáit – törekedni kell az elsodródott növényi részek összegyűjtésére, kiemelésére. Egyes esetekben a letöredezett növényi anyagok terjedésének megállítása és elszigetelése érdekében korlátot (merülőköpennyel ellátott gátat, hálós kerítést) helyeztek ki a csatornába, kifolyókba vagy nádas szakaszok telepítésével képeztek akadályt. A növényi anyag eltávolítása speciális adapterekkel történhet, annak érdekében, hogy minimális víz és iszap kitermeléssel távolítsák el a növényeket, valamint kerülve a jelentősebb bolygatást.
- mederkotrás (gyökérzónás kotrás)
Gyökérzónás kotrás során 15-20 cm iszapréteget, valamint a víztestben lévő és a partmenti növényzetet lehet eltávolítani, amennyiben a mederben egyöntetűen inváziós fajok dominálnak. Ezt követően a kiszárított növényanyag elszállításáról gondoskodni kell.
c) meder kiszárítása, takarófólia alkalmazása
Külföldi esettanulmányok számolnak be a meder kiszárításának vagy kisebb állományok esetében a takarófólia (több hónap időtartamig tartó) alkalmazásának lehetőségéről, de mindkét módszer az őshonos fajokra és a vízi ökoszisztémára egyaránt negatív hatással van.
2. Kémiai védekezés
A kémiai védekezés a vízi környezet miatt különösen problémás. Magyarországon nincs forgalomban olyan növényvédőszer, amely vizes élőhelyek környezetében alkalmazható lenne inváziós fajok visszaszorítása érdekében.
3. Biológiai védekezés
Amur (Ctenopharyngodon idella) segítségével esetleg lehetséges lenne. Hátránya, hogy más vízinövényeket is fogyaszt. Tündérhínárt fogyasztó gerinctelen herbivorokról keveset tudunk.
Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről:
