Elterjedés
A faj eredeti elterjedési területe Észak-Amerika keleti partvidéke, az Atlanti-óceánba és a Mexikói-öbölbe torkolló vízfolyások vízrendszere New Jersey államtól egészen Alabama államig. A szúnyogok elleni védekezés céljából számos trópusi és szubtrópusi országba betelepítették. Európába először 1921-ben hozták be Spanyolországba, majd Olaszországba a Nemzetközi Vöröskereszt megbízásából. Dél-Európában ma is széles körben elterjedt, komoly veszélyt jelentve az őshonos állatvilágra. Napjaikra a világ szinte minden táján előfordul, egyike a legszélesebb elterjedésű invazív fajoknak. Hazánkban szórványos előfordulása leginkább melegvizű kifolyókhoz köthető. Közvetlen predáció és kompetíció miatt komoly veszélyt jelent az őshonos halközösségekre.
Vonatkozó jogszabályok
• 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről
• 3/2001. (II. 23.) KöM–FVM–NKÖM–BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól
• 2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről
• 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról
Kezelési intézkedések
1. Őshonos ragadozók: Mivel kis termetű hal, így okszerű őshonos ragadozóhal telepítéssel (pl sügér, süllő, csuka) kordában tartható, jobb esetben pedig hosszú távon talán fel is számolható a faj állománya.
2. Szelektív halászat, horgászat: Nagy rajokban úszik. Kis kiterjedésű, zárt élőhelyek esetében a szelektív halászat (pl. elektromos halászgép) alkalmazása szintén megoldást jelenthet, ennek hatékonysága azonban az élőhely kiterjedésével fordítottan arányos.
3. Bekerülésének, elterjedésének megakadályozása: Mint minden inváziós faj esetében, e fajjal szemben is a leghatékonyabb fellépés a bekerülésének megakadályozása, vagy az állományának korai felszámolása. Meglehetősen tág tűrőképességű faj, olyan élőhelyeken is megfigyelték példányait, ahol a pH és a vízben lévő vegyszerek nagy mennyisége miatt más halak egészen biztosan nem tudtak volna túlélni. Bár a szúnyogok elleni védekezés céljából az egész világon telepítették, utóbb kiderült, hogy szerepe ebben valójában csekély, vagy olykor ki sem mutatható. A klímaváltozás következtében felmelegedő vizek egyre nagyobb számú és kiterjedésű potenciális élőhelyet biztosítanak a faj számára, így a jövőben hazánkban is számítanunk kell újabb és újabb víztestekben való megjelenésére.
4. Korai észlelés: A keleti fogasponty terjedése ellen leghatékonyabban egy új élőhelyen való megjelenésekor lehet védekezni, mikor a populáció még kicsi. Ehhez a potenciális élőhelyek folyamatos monitorozása szükséges.
Ha a külföldi tapasztalatokat nézzük, nem tudunk sok sikeres kísérletről beszámolni. Az ausztráliai Queensland állam kormánya a szúnyogirtó fogaspontyok elleni védekezés egyetlen, a lakosság számára is elérhető és valamelyest hatékony formájának a szabadidős horgászatot tartja, azonban ezt is csak zárt, kis vízterekben és csak kellően hosszú időn át, lelkiismeretesen végezve. Minden ismert védekezési módszer az állománynak csak legfeljebb kisebb-nagyobb részét képes eltávolítani egy adott élőhelyről, a faj pedig rendkívül magas reprodukciós rátával bír, így a megmaradt állomány nagyon gyorsan képes regenerálódni. Ausztrál tudósok a populáción belüli ivararány befolyásolásával próbálták vizsgálni a fogaspontyok állományának alakulását és arra a következtetésre jutottak, hogy a hímek egymás közötti agressziójával és a hímeknek a nőstényeket zaklató viselkedésével szemben a nőstények egyedsűrűsége határozza meg a populáció dinamikáját. Ez alapján a nőstények denzitását célzó (pl. azok mortalitását növelő) beavatkozások lehetnek a leghatékonyabbak, ilyen módszerek kidolgozása azonban még várat magára. Spanyol kutatók a környezeti hatások vizsgálatával arra világítottak rá, hogy a fogaspontyok rendkívül magas tűrőképessége miatt az élőhelyek rossz minősége, a környezeti tényezők kedvezőtlensége önmagában nem elegendő a faj(ok) állományának visszaszorításához. A legjobb megoldás a faj(ok) új élőhelyen való megjelenésének megelőzése, vagy, ha már megtelepedett a faj egy adott víztérben, akkor az onnan való direkt eltávolítására való folyamatos törekvés.
Módszerek az elpusztításra/eltávolításra a megfogást követően: eutanázia injekcióval, fogságban tartás.
Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről:
https://www.gbif.org/species/2350570
https://vector.sccgov.org/programs-and-services/mosquitofish
https://www.daf.qld.gov.au/__data/assets/pdf_file/0004/1393744/gambusia.pdf
O. Cano-Rocabayera, A. de Sostoa, L. Coll, A. Maceda-Veiga (2019): Managing small, highly prolific invasive aquatic species: Exploring an ecosystem approach for the eastern mosquitofish (Gambusia holbrooki). - Science of the Total Environment 673: 594–604. p.
D. C. Fryxell, E. R. Moffett, M. T. Kinnison, K. S. Simon, E. P. Palkovacs (2021): From southern swamps to cosmopolitan model: Humanity’s unfinished history with mosquitofish. - Fish and Fisheries 1-19. p.
J. Jourdan, R. Riesch, S. Cunze (2021): Off to new shores: Climate niche expansion in invasive mosquitofish (Gambusia spp.). - Ecology and evolution 11: 18369-18400. p.
