Elterjedés

A kínai razbóra Kelet-Ázsiában őshonos faj. Az 1960-as években gazdasági megfontolásból nagyobb arányú kelet-ázsiai halfaj (amur, pettyes busa, fehér busa) telepítése történt Európa vizeibe. Valószínűleg ezekkel a szállítmányokkal került be a Duna vízrendszerébe is. Először 1963-ban észlelték a faj előfordulását, majd 1967-ben már tömeges állományról is tudtunk. Ívási ideje két hónapig is eltarthat. Egy-egy ívás során csak maximum pár száz ikrát rak, azonban ezeket gondozza, így a megmaradási százalék rendkívül magas. A két hónap alatt többször ívik, így egy szezonban egy anyaállat több ezer ivadéknak adhat életet. Ennek köszönhetően igen gyorsan el tud szaporodni egy adott élőhelyen. A kínai razbóra minden őshonos halfajunk ivadékának táplálék konkurense. A kifejlett egyedek az apróbb halivadékot képesek fogyasztani, így ezzel is tud kárt okozni őshonos halaink állományaiban. Természetvédelmi szempontból az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy egy igen veszélyes halparazita (Sphaerothecum destruens) hordozója. A pontyfélék és a pisztrángfélék esetén is igen magas a halálozási arány a fertőzés esetén.

Vonatkozó jogszabályok

• 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről

• 3/2001. (II. 23.) KöM–FVM–NKÖM–BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól

• 2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről

• 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról

Kezelési intézkedések

Az alábbiakban összefoglalt információk nagyrészt a Kézikönyv az uniós jegyzéken szereplő gerinces idegenhonos inváziós fajok humánus kezelése című kiadványból származnak, melyből további, még részletesebb információk nyerhetők a konkrét kezelési intézkedésekről, eddigi tapasztalatokról. A kézikönyvben leírt kezelési intézkedések végrehajtása előtt ajánlott azok alkalmazásának teljes körű áttekintése, beleértve a hatékonyságot, az állatok jólétére gyakorolt lehetséges hatásokat és mellékhatásokat, valamint a helyi körülmények, a rendelkezésre álló erőforrások és kapacitások figyelembevételét.

A kézikönyv használóit arra kérjük, hogy azokat a kezeléseket alkalmazzák, melyek állatjóléti szempontból a legkedvezőbbek, értelemszerűen Magyarország saját jogszabályi körülményeit figyelembe véve, anélkül, hogy veszélyeztetnék az intézkedések hatékonyságát. Fontos, hogy az intézkedések a lehető legkisebb mértékű szenvedést okozzák az állatoknak, de figyelembe kell venni egyéb szempontokat is, mint például a költségek, igények, hasznok, a megvalósíthatóság és a közvélemény esetleges vélekedése.

1. Őshonos ragadozók: Ragadozó fajok telepítésével a predációs nyomás biztosítható. Hazai tapasztalat, hogy az egynyaras süllő (Sander lucioperca) kifejezetten kedveli. Egy külföldi tanulmány kimutatta, hogy a csuka (Esox lucius) betelepítése hatékonyan csökkentette a razbóra állományát.

2. Vízi akadályok - fizikai és nem fizikai: A vizes élőhelyeknél lévő kifolyók esetében átjárható gátak alkalmazhatóak a terjedés megakadályozására. Természetesen ennél a módszernél folyamatos karbantartási költségek merülnek fel. A nem fizikai, befolyókba telepített akadályok potenciálisan alkalmazhatók a terjedés megakadályozására ugyan, ezek azonban még korántsem 100%-ban hatékonyak, elsősorban a vízerőművekbe való bejutás megakadályozására alkalmasak. Ráadásul folyamatos üzemeltetési és karbantartási költségeket igényelnek, valamint rendkívül érzékenyek az áramkimaradásokra. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezzel a módszerrel a terjedése korlátozható, de az ilyen akadályok más (őshonos) fajok terjedését, visszatelepülését is negatívan befolyásolják. 

3. Vízi élőhelyek kezelése – Tavak kiszárítása/lecsapolása: A tavak kiszárítása/lecsapolása elsősorban az elszigetelt állományok esetében alkalmazhatóak, gyakran kombinálva más intézkedésekkel (pl. horgászat, halászat elektromos halászgéppel, kézi eltávolítás). Csak kisméretű és elszigetelt víztestekben valósítható meg eredményesen és költséghatékonyan. Elvileg működőképes módszer, de a tapasztalatok szerint a téli időszakra leeresztett halastavak kisebb pocsolyáiban is áttel néhány példány, ami szaporasága miatt elegendő a tó nyárra történő benépesítéséhez..

4. Halászati módszerek – beleértve a halászhálókat: Különböző fajtái (pl. kerítőháló) akkor tudnak igazán hatékonyak lenni, ha olyan vizekben alkalmazzák, ahol őshonos ragadozók is vannak (pl. sügér Perca fluviatilis). Csak kisebb (sekély) víztestek esetében igazán költséghatékony. A szabadidős horgászat szintén kulcsszerepet játszhat a korai felismerésben. Megvalósítható módszer, azonban rendkívül költségigényes és – mivel a teljes kipusztítás gyakorlatilag lehetetlen – valószínűleg állandóan ismétlődő fenntartási munkálatokat jelent.

5. Halászat elektromos halászgéppel: Hatékony mintavételi eszköz, különösen nagyobb méretű példányoknál és kisebb (sekély) vízben. A probléma viszont az, hogy a razbóra kis testméretű halfaj (12-70 mm), emiatt önmagában ez a módszer nem elegendő. Magyarországon az elektromos halászgéppel végzett tevékenység szigorú szabályok közé van szorítva, melyről alábbi honlapon lehet tájékozódni: https://halaszat.kormany.hu/halfogasi-engedelyek. Minél nagyobb egy vízfelület, annál kevésbé hatékony a módszer (nem beszélve a költség-hatékonyságról). Megvalósítható módszer, azonban rendkívül költségigényes és – mivel a teljes kipusztítás gyakorlatilag lehetetlen – valószínűleg állandóan ismétlődő fenntartási munkálatokat jelent.

Fentiek alapján összességében azt lehet elmondani, hogy a bemutatott kezelési módszerek inkább csak mesterségesen kezelt rendszerekben, halastavakban működhetnek, természetes vizekben nem ismerünk hatékony ritkítási módszert.

Módszerek az elpusztításra/eltávolításra a megfogást követően: eutanázia injekcióval, fogságban tartás.

Letölthető anyagok, bővebben a módszerekről:

Razbóra (Pseudorasbora parva) kezelési intézkedések adatlap

Kezelési kézikönyv melléklete a kezelési intézkedésekről